2011-es komédiák/romantikus filmek, amiket várok

Larry Crowne 
Magyar bemutató: június 30.




Prom
Magyar bemutató: augusztus 25.


IMDB-n nagyon lehúzták, de az előzetese tetszik. :)



Másnaposok 2.
Magyar bemutató: május 26.



Förtelmes Főnökök
Magyar bemutató: július 07.



Szerelem kölcsönbe
Magyar bemutató: június 16.

Tudom, hogy ez inkább romantikus, de ahogy elnézem azért meg is mosolyogtat :)



What's your number?
Magyar bemutató: ?

Éhezők viadala film - az első kép

És igen!

Befestették Jennifer Lawrence haját. Aggódtam kicsit, hogy meghagyják szőkének, de a filmkészítők nem kockáztattak. Az első kép már meg is tekinthető róla. Ezen a fotón már Katniss-nak öltöztették és sminkelték. Nem is akármilyen címlapra kerülhetett fel a kép: az Entertainment Weekly magazin tette ki, hogy elsőként tőle értesüljenek a rajongók a film jelenlegi helyzetéről.

Az újságban egyébként egy rövidke interjú is olvasható a nem régiben Oscar díjra jelölt színésznővel, aki jelenleg is napi több órát tölt egy íjász pályán, hogy formába hozza magát a forgatásra, ami hamarosan meg is kezdődik Észak Karolinában. 

"Gary Ross [a rendező] még az Oscar-díj láz közepette megkérdezte tőlem, hogy hogyan élem meg az egész felhajtást. És akkor egyszerűen kibukott belőlem, hogy tulajdonképpen rongybabának érzem magam. Minden egyes nap ellepték a házam a sminkesek és a fodrászok, akik furcsa, kényelmetlen ruhákba passzíroztak és méregdrága cipőkbe bújtattak. Én pedig egyszerűen kikapcsoltam: felemeltem a karomat, hogy fel tudjanak öltöztetni és biggyesztettem az ajkamat, amikor ki akartak rúzsozni. Ekkor pedig mindketten elnevettük magunkat, mivel Katniss is pontosan így érzi magát a Kapitóliumban. Olyan lány ő, akit villámcsapásként ér a hirtelen jött ismertség. Pontosan tudom milyen érzés, amikor hirtelen feltámad az ember körül a nyüzsgés és azt szajkózza magában: Én nem tartozom ide!"

"Mikor felajánlották a szerepet, tisztában voltam vele, ha igent mondok örökre megváltozik az életem. Egész nap fel-alá járkáltam és próbáltam meggyőzni magam, hogy még nem késő, még  meggondolhatom és visszaléphetek, hogy játszhatnék inkább független filmekben, hisz még nem is mondtam konkrét igent."

De mégis ki lenne képes hátat fordítani Katniss-nek?

"De imádom a történetet, és ha nemet mondtam volna, azt minden egyes nap megbánnám."

Miután aláírták a szerződést és hivatalossá vált a dolog, Suzanne Collins az írónő személyesen hívta fel telefonon, hogy tiszta szívből gratuláljon. Ezt mondta a színésznőnek: "Amikor igent mondtál, úgy éreztem, mintha mázsás súlyt emelnének le a vállamról."

Az újságnak ezen száma május 20-án jelenik meg Amerikában. Állítólag további részletek olvashatók benne a forgatásról. 

A film amerikai bemutatója: 2012. március 23-ra várható. 

Bree Despain: The Dark Divine - Fekete bárány

Ezt a könyvet még 1,5 éve olvastam, az alább bemásolt szöveg pedig az értékelés amit a kiadónak írtam. (Néhány kiegészítés van benne csupán)

Nevünkben a sorsunk tartja a régi közmondás, ennek pedig Grace Divine a megmondhatója. Apja a helyi lelkész, bátyja a suli leghíresebb és legsegítőkészebb fiúja, így a figyelő szemek őt is állandóan lesik. Alapjában nincs is ezzel semmi baj, hisz Grace alapjában is segítőkész és jószívű lány. Türelmét azonban igencsak próbára teszi az új srác, akiről kiderül, hogy nem is annyira új. Graceben rengeteg vád, kérdés és vágy ébred egyszerre. Daniel volt a múltja, és csak rajta múlik, hogy a jelenje lesz-e. 3 éve egy szó nélkül ment el a fiú, miután a lány bátyja Jude talpig véresen és félholtan került elő. Azóta sem árulta el neki senki mi történt azon a véres éjszakán. Jude félti a húgát, Danielt látni sem akarja és megígérteti Grace-szel hogy nem keresi majd a fiú társaságát. De az ígéretek azért vannak hogy megszegjék őket, még ha mindezt jó szándékkal vezérelve teszik is. Daniel sötét és félelmetes titkokat rejt, amit Jude bár tudja mi az, mégsem hajlandó továbbra sem elárulni Gracenek. Daniel érkezése után mind az apja mind a bátyja furán kezd viselkedni, a belváros sötét részén pedig újrakezdődnek a régi sorozatgyilkosságok. Állítólag egy állat támadja meg az embereket… de hogy lehet az hogy nyugton volt Daniel visszatéréséig?

  

Habár Bree Despain elsőkönyves író mégis élveztem az egész könyv stílusát, sőt voltak benne olyan részek, amikre nem is gondoltam bele tudatosan az élet mindennapjai során pedig tényleg annyira hozzánk tartoznak.

Arról már ne is beszéljünk, hogy milyen klasszul titkolózik és váratja az embert, mert a rengeteg lehetséges mitológiai lény közül sokáig azt sem tudtam melyikről lehet szó a könyvben. Aztán pedig miután kiderült fennmaradt a kérdés: tényleg a fiú követi-e el a kérdéses bűncselekményeket vagy pedig van más is a városban? És ha igen akkor vajon ki lehet az? Merthogy nekem több tippem is volt. (Egyetlen egyszer szólja el magát valaki a könyvben, azt azért sajnáltam, mert ezáltal korán rájöttem ki lehet a kakukktojás, de azért így sem volt annyira egyértelmű.)

A vége kissé klisés, de megbocsátható, mert a logikája egész jó. De várhatjuk majd a folytatást, mert hogy így nem lehet vége a sztorinak az biztos. (Ősszel jelenik meg magyarul. eredeti címe: The Lost Saint).

Daniel és Grace közötti szerelmi szál kissé gyenge számomra. A barátságuk a múltból erősebben lett ábrázolva, mint a jelenlegi vágyódásuk egymás iránt (azt hiszem elsősorban több érzelmesebb párbeszédet vártam volna tőlük). Itt kicsit hiányérzetem volt, de ez is megbocsátható. Hadd jegyezzem meg továbbá azt is, hogy Grace az Alkonyatos Bellához képest jobban tapad a Földhöz a két lábával, mivel a természetes félelem megvan benne, ami a titok kiderülése után átjárja az átlagembert. Ebből a szempontból abszolút „hihetőbb” a lány viselkedése, bár voltak pillanatok, amikor még önmagának is ellentmondott.

Az, hogy minden fejezet előtt megtudjuk, hogy melyik napszakban és pontosan mikor történik az esemény furcsa, de egyáltalán nem zavaró, csak meg kell szokni. Ráadásul külön kis alcímeket is kapnak, ami sokszor elég találó.

A borító is megér egy hatalmas WOW-t! Tisztában vagyok vele, hogy már felhasználták másik könyvhöz is, (http://www.fnac.com.br/Imagens/Produtos/22/28325_1_5.jpg) de akkor is nagyon klassz. Abszolút figyelemfelkeltő és ebben a lilában ráadásul jobban tetszik. :)

És akkor íme a link ahol a kiadó által közzétett első 47 oldal olvasható:

http://konyvmolykepzo.chr.hu/wg3/files/download/10/darkdivine_hu.pdf

2011-es animációs/rajzfilmek amiket várok :)

Csizmás, a kandúr
magyar bemutató: december 01.




RIO
magyar bemutató: április 21.





Bár ez 2012, de akkor is várom már :)
Jégkorszak 4 
Szegény matkány :P

És bár először nagyon idegenkedtem a gondolattól, hogy a Hupikék élőszereplős film lesz... az előzetes és Barney Stinson meggyőzött! :)) Ez alapján, Törpapa, Törpilla, Okoska, Dulifuli, Hókuszpók és Sziamiaú is szereplő lesz. 

Hupikék törpikék 

magyar bemutató: augusztus 25.

2011-es fantasy/kaland/akció filmek, amiket várok

2011 is nagyon ígéretesnek tűnik filmek terén (is). Egyre több akció és fantasy vár ránk. Ezek körül pár, amik felcsigáztak:

A három testőr.
magyar bemutató: október 15 (?)
Az előzetest elnézve merőben más megközelítése ez a Dumas regénynek.



Karib-tenger kalózai - Ismeretlen vizeken
Magyar bemutató: május 19
Jack Sparrow újra színre vitorlázik (imbolyog)



Hanna
magyar bemutató: június 09.



Super 8 
magyar bemutató: június 16.




The Conspirator
magyar bemutató: ? (amerikai: április 15)



Forráskód
magyar bemutató: április 21



A pap
magyar bemutató: május 12



Ez az előbb kimaradt. Még pluszba beteszem :)
És bár valóban a pizsamába öltözött szuperhősöket nem szeretem (kivéve a már említett Batman) az istenek azért bejönnek nekem :P

Thor
magyar bemutató: április 28



És természetesen Harry Potter utolsó részének második fele

Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész
magyar bemutató: július 14.

Tényleg a romantikus műfajba tartozik Diana Gabaldon könyve?

Őszintén: Diana Gabaldon-ról egészen tavaly novemberig nem hallottam semmit. Aztán Ildikó megemlítette, hogy ki fogjuk adni és nem lenne-e valami borító ötletem, mert az eredeti helyett valami mást szeretnénk. Ekkor olvastam utána és csakis ekkor tűnt fel az is, hogy ennek a könyvnek bizony elég tisztes rajongótábora van. A története mondjuk nem dobott fel, a kíváncsiságomat azért felkeltette.

Decemberben, amikor kikerült a könyv a polcokra, akkor értettem meg, hogy kisebb mértékben mint külföldön ugyan, de azért itthon is voltak már olyanok akik ismerték és szerették. Sok olyan bejegyzést olvastam, amiben örömüket fejezik ki, hogy végre magyarul is kapható, aztán pedig egyre másra jöttek a pozitív kritikák is olyanoktól akik – akárcsak én - akkor hallottak róla először. Ennek hatására persze az én várólistámon is előbbre került.

A legtöbbször felmerült indok, amiért azt mondták, hogy felfigyeltek a könyvre a Skót–Felföld és a történelmi leírás volt. Engem sem egyik, sem másik nem szokott vonzani, nem kapom fel a fejem, ha ezek a témák szóba kerülnek.

Akad még valaki, aki nem ismeri a történetet? Azok kedvéért akik még nem találkoztak vele, röviden leírom: Claire és férje Frank a festői szépségű Skót-Felföldön vakációznak az újra egymásra találás fényében, hisz a II. Világháború még csak nem olyan rég fejeződött be, ők pedig más-más fronton voltak szolgálatban. Claire mint ápolónő, Frank mint (… nos ez nem derül ki igazán, de utalás van rá, hogy olyan helyekre járhatott sokat, ahol tanácsos volt halkan osonni és meghúzódni). Frank a családfáját kutatja, melybe Calire-t is igyekszik bevonni, nem túl sok sikerrel. A nő figyelmét inkább a gyógynövények keltik fel, és ez az aminek köszönheti azt a bizonyos időugrást is. A szerencsétlen kis növény, ami felkelti mohó érdeklődését pont olyan helyen bújt ki a földből, ami egy kapunak bizonyul a XVIII. és XX. századi világok – pontosabban 1945 és 1743 - között. A józan ész eleinte persze meg akarja győzni Calire-t hogy ez csakis egy filmforgatás vagy amolyan hagyományőrző előadás lehet, de előbb utóbb szembe kell néznie a valósággal… csapdába esett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a körülményekhez képest egész biztonságos helyre kerül, és hamarosan egy második férjet is betudhat magáénak. Jamie más: kedvesebbnek, műveltebbnek és konokabbnak tűnik, mint a többiek. A nő hamarosan saját bőrén is megtapasztalhatja hogy mennyire, és az is előfordulhat, hogy már nem vágyik vissza annyira a saját idejébe.

Ahogy az írónő elképzelte Jamie-t
A képen Gabriel Aubrey látható
"megphotoshopolva"

Azt hiszem Jamie és Claire fogalom lesz a magyar olvasók között is. Annyian leírták már, de most megteszem én is. Fantasztikusan ír Gabaldon, így érezhetjük a kettejük közti kapcsot egyre erősebbnek, a környezetet egyre elevenebbnek és a veszélyt egyre sürgetőbbnek. Tetszett Claire hozzáállása a dolgokhoz, hogy nem volt képes egyik pillanatról a másikra oly könnyedén továbblépni, hogy erős tudott maradni és igazán veszélyes helyzetekben (legtöbbször legalábbis) képes volt a fejét használni és nem buta p*#@ módjára sikoltozni. Jamie pedig… elnézve Gabaldon egyik oldalán a képet, amit megosztott, hogy megmutassa hogyan is képzelte el Jamiet, nincs több kérdésem. Érthető miért volt a lányok kedvence a kastélyban. Pedig én nem is szeretem a vörös hajú férfiakat! Az egyetlen rész, amikor csúnyákat gondoltam rá, az az ominózus fenekelős rész volt. De ahogy Claire-t Sassenach-nak hívja (ami a többiek szájából inkább káromlásnak tűnik) nagyon kedves. Ejtsd: Szászenáh – az első sz-t kissé megnyomva, jelentése: idegen, nem skót, többnyire az angolokra mondták.

Jack Randall pedig főgonoszként valami újat domborított. Sokféléről olvastam már és sok kitalált szadistát láttam már filmeken is, de azt hiszem ő az, aki mindent visz.

Egyébként meg kell valljam annak ellenére, hogy nem vagyok nagy skót rajongó, engem is elvarázsoltak a tájak, a szokások (a házak alapzatába feláldozott embereket már tényleg túlzásnak érzem…) és a skót emberekből áramló erő. Meg kell hagyni, hogy Nancy Baxter könyve (ha másra nem is, erre jó volt) legalább megalapozta, hogy magam elé képzelhessem egy kicsit a skótok hazáját.

A Castlerigg-i Kőkör -ehhez hasonlít a könyvbéli is,
csak az egy dombon van

Diana Gabaldon első könyve ez, ami nem hétköznapi úton került kiadásra, ez pedig jó hír azoknak, akik blogolással kívánják a felfedezésüket elősegíteni. Úgy adódott egyszer ugyanis, hogy Gabaldon egyszer feltette egy fórumra könyvének azt a részét, amikor Jenny (Jamie húga) arról mesél milyen érzés is várandósnak lenni. Nem akarta megmutatni senkinek, nem akarta kiadatni (még egyetlen ügynököt vagy kiadót sem keresett fel addig) csupán így egyszerűbbnek találta elmondani saját gondolatait, hogy Jenny-t hagyta beszélni maga helyett. Egy, a fórumon szintén jelelevő írónak tetszett a részlet és megkérte, hogy küldje át neki az egész könyvet, majd felajánlotta hogy összehozza az ügynökével aki segíthet neki kiadót találni. Így is lett, a többi pedig történelem

És hogy hány részes ez a sorozat?

Egyelőre még maga Gabaldon sem határozott ez ügyben, jelenleg a nyolcadikat írja és azt mondja nem biztos, hogy ez a vége. Lehet, hogy lesz egy kilencedik is, de azt már most meg tudja mondani, hogy Claire és Jamie története 1800-ban fog végződni.

Hogy mikorra készül el az egésszel?  Lássuk csak az eddigi részek kiadási idejét:

Outlander - Cross Stitch (U.K.) (1991) 

Az amerikaiak kedvéért kellett Outlanderre cserélni a címet, mert nekik nehezen érthető lett volna a Cross Stich – ami egyébként egy öltés minta. Ezzel próbálta Gabaldon kifejezni, hogy Claire innen-oda-onnan-ide kerül. Így jön ki az X öltés.  

Dragonfly in Amber (1992)

Voyager (1994)

Drums of Autumn (1997)

The Fiery Cross (2001)

A Breath of Snow and Ashes (2005)

An Echo in the Bone (2009) 

Mostanában kb. 4 év mire elkészül egy rész. Ennek függvényében pedig 2013-ban várható a „talán” utolsó rész.

The Exile: az Outlander
"képregény" változata

És most egy kicsit a regény műfajáról, mert nem egyszerű a dolog: maga Gabaldon is azt állítja a könyve nem számít pusztán romantikusnak, mert nem felel meg azon kritériumoknak, amikben jelenleg a romantikus regényeket író szerzők könyvei születnek. És bár elnyerte az RWA RITA (egy romantikus könyveknek járó díj) díjat, mégsem jelent semmit. Ezt egyébként nem romantikus műfajú könyvek is megnyerhetik, amikben van szerelmi vonal. A díj odaítélése után egyébként sok író érzett késztetést, hogy támadja a könyvet és az írónőt, hogy nem tetszését nyilvánítsa ki amiért EZ a könyv nyert. Hisz az Outlander nem felel meg bizonyos romantikai „normáknak”… nem csupán a főszereplők kapcsolatával foglalkozik, a nő idősebb a férfinál (szentségtörés), hogy nem találkoznak már a legelején, hogy nem egyértelmű az elejétől fogva, hogy Jamie a főhős, hogy egyes szám első személyben íródott (újabb szentségtörés) és ami Jamie-vel történt a végén (amit egyébként az írónő bevallása szerint a legnehezebb rész volt, amit megírt)… és a nem bebiztosított happy end. A második rész megjelenésekor emiatt fenyegető levelek tucatjait kapta, mert mégis, hogy KÉPZELI, hogy úgy végződik a második rész, ahogy … ráadásul a harmadikra még egy évet várni kellett.

Tehát, ahogy az írónő is látja: könyve nem sorolható csupán egyetlen műfajba, ezért nem is szeretné, ha csak egyféleképpen néznének rá vagy értékelnék. Maga a kiadója is bajban volt az elején. A jogok megvétele után 18 hónapig azon töprengtek melyik műfajba is sorolják a könyvet… végül maradtak a románcnál, amibe Gabaldon beleegyezett, csak annyit kért, hogy ne Fabio vagy női mellbedobós típusú borítót kapjon, és ha netán sikeres lesz a könyv, akkor tegyék át a Fiction szekcióba. Telt az idő, a könyv siker lett, Gabaldon pedig érvényesítette óhaját, és kivetette a románc kategóriából a könyvet. Így egyébként jobban fogadták az olvasók is és az eladási számok nőttek.

Zene ajánlatom azoknak, akik szeretnek hangulatnak megfelelő dallamokat hallgatni olvasás közben: Loreena McKennitt. Bár nem csak kelta zenét játszik, abszolút beleillik a képbe. Én azóta is szívesen hallgatom az énekesnőt.

Elnézést a hosszú posztért. Tudnék még további infókat írni, de most már tényleg nem foglalom itt a helyet tovább. Hagyok még érdekességeket majd a második részre is, ami ha minden jól megy, akkor ez év végén megjelenhet.

Nancy Baxter: Mindörökké Norma

Nem tudom mi van velem mostanában, de egyre inkább azt veszem észre, hogy a fantasy-ket kerülve most inkább a romantikus könyvek felé húz a szívem. Pedig nem vagyok az a chick-lit vagy romantika faló ember, most mégis valahogy jól esik ez nekem.

Igaz, véletlenül nyúltam erre a könyvre a könyvtárban, nem céltudatosan választottam, de a borító és a fülszöveg alapján a kezemben is hagytam.

Norma életére úgy tűnik már örökre rányomja bélyegét a középiskolai lét. Élete legemlékezetesebb éjszakája nem csak azért marad meg örökre a szívében mert akkor történt meg az a bizonyos nagy esemény, hanem azért is mert akkor lett végérvényesen az a lány, akit a „Jaj ne! Pont te?” kérdéssel illetnek. Innentől kezdve már nem is tud magára másképpen gondolni, csakis ezzel a jelzővel. Évekkel később, mikor Norma már felnőtt és házasságban él édesapja váratlanul súlyosan megbetegszi, még mielőtt meghalna elárulja Normának féltett titkát. Egy nagyobb vagyont sikerült félretennie nem törődöm édesanyja és felszínes nővérei elől, amit szeretne ha Norma használna fel és menekülne el a savanyú élettől. Norma egy, az apjától kapott kis plüss lunda madár segítségével kiválasztja Észak-Skócia egy kis szigetét (Orkney-szigetek) és útra kel. Előbb azmég megáll Londonban ahol új ruhatárra, frizurára  és egy kicsivel több önbizalomra is szert tesz. A szigeten aztán megváltozik az élete, és a gondolkodása is. Már az első nap megismerkedik azzal a férfival (Brian-nel) aki örökre bevési magát a szívébe. Norma csak pár napra tervezte a látogatást, egyszer csak mégis azon kapja magát, hogy már a letelepedését tervezgeti…

Azon kívül, hogy megtudtam a puffin-t magyarul lundának kell hívni (érdekes, hogy előbb ismertem ennek a madárnak az angol nevét mint a magyart) egy varázslatos szigettel ismerkedhettem meg és ezt köszönöm az írónőnek. És bár Norma annyira nem nyűgözött le (szinte állandósuló alkoholizálása már kifejezetten irritált), mégis ellazulva olvastam a szigetlakókról és a rengeteg látnivalóról. Olvasás közben letelepedtem szépen a számítógép mellé és egymás után gugliztam a nevezetességeket és lestem meg a képeiket. Az pedig nem kérdéses, hogy a lundákat én is nagyon szívesen meglesném költés idején. Az írónő stílusában sincs semmi különös, vagy emlékezetre méltó, egyszerűen csak kikapcsol.

Skara Brae - ahol Norma többször is

eltöltötte az éjszakát

Fordítási hibák azért szépen akadnak benne. Például nem tudom, hogy a napéjegyenlőség mióta történik decemberben, ráadásul ezt többször is kihangsúlyozta… Brian dédnagymamáját simán nagymamaként tűntetik fel, aminek hála eleinte nem is nagyon értettem, hogy most akkor ki kinek a kicsodája, de aztán levezettem magamban szerencsétlen családfáját és szépen helyre tettem magamban.

Komolyan mondom csakis a leírások miatt kap ilyen sokat, 7 csillagot.