2010. május 28., péntek

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Hush, Hush)

Először is kezdeném egy kis háttérinfóval. Ennek a könyvnek az amerikai beharangozását 2009. áprilisában  láttam meg először, annak ellenére, hogy a megjelenés csak 2009 októberére volt várható. Ok, ez odaát nem szokatlan, egyre jobban bevált gyakorlat, hogy az ígéretesnek tűnő fantasy és ifjúsági regényeket már hónapokkal a megjelenés előtt adagolják a jónépnek. Erre is hamar ráharaptak az olvasók, a szerencsések még úgynevezett ARC-ot is kaptak (Advanced Reading Copy) hogy előre megírhassák véleményüket a könyvről, ezzel is jó előre megturbózva a nyitónap eladási mutatóitde még előtte azért készült egy, ma már szinte kötelező érvényű előzetes is. A szokatlan inkább az volt, hogy mindenki csak jókat írt róla az Amazonon, és miután magam is elolvastam az ingyenesen közzétett első két fejezetet és a bevezetőt, egyből jeleztem Katona Ildikónak hogy egy ígéretesnek látszó gyöngyszem került a látómezőbe. Július végén meg is érkezett a próbaolvasó könyv (ARC) amit kb. 2 nap alatt behabzsoltam.

Íme az akkor (2009 július) megírt értékelésem egy kissé átalakított verziója.

Vámpírok, Tündérek, Angyalok és Vérfarkasok. A XXI. századi ifjúsági irodalmának főszereplői. A rengeteg utánzat és klisé között igen nehéz kikaparni az értékes gesztenyét ha valaki szereti ezt a műfajt. Noha Becca Fitzpatrick első regénye ez - és majdnem 100 elutasítást kellett megérnie hogy végre valaki (Simon & Schuster) igent mondjon - már megjelenés előtt sokan mélyen bezárták a szívükbe és valóban ígéretes kis gesztenyének ígérkezik. :) 

Nora Grey nem olyan régen veszítette el édesapját, anyja pedig kénytelen a munkája miatt sokat utazni, hogy megkeresse a mindennapjaikhoz szükséges összeget. Nora legjobb barátnője Vee, aki szókimondó és pimasz természete ellenére elválaszthatatlan Nora oldaláról. Egy nap azonban biológiatanáruk új és meglepő ötlettel áll elő: mindenki üljön eggyel hátrébb, így váltsanak tanulópartnert. Nora új társa egy csendes, végtelenül rejtélyes és igen veszélyesnek tűnő fiú. A neve Folt (Patch) és Nora bármit tesz és bárhogy próbálkozik, többé nem lesz az élete a régi. Innentől kezdve többször is megtámadják, megfenyegetik és követik szinte mindenhová. Vajon mi köze van az egészhez Patchnek, és ki a felelős Vee megtámadásáért? Minden bizonyíték Patch ellen szól, Nora mégsem képes távol tartania magát tőle és a hátán díszelgő fordított V alakú sebhelytől.

Nagyon tetszett. Ha éppen nem szenvedtem a melegtől és az állandósulni látszó álomkórtól akkor olvastam. Olvastam reggel a metrón, a buszon, a munkahelyen egy picit mielőtt mindenki beért, ebéd közben (és csúnyán néztem bárkire, ha üres locsogással zavarni mert közben) majd hazafelé a buszon, a metrón, és elalvás előtt (helyett) az ágyban.

A karakterek szépen felépítettek, a rejtélyek száma végtelen és azok megoldásának kombinációi is szinte vég nélküliek. Nora okos, kedves (már ha épp nem Patchel van) lojális és türelmes. És bár Vee nem lett a szívem csücske mégis azt kell mondjam, hogy színes egyéniség lett és az ő személyében is hű barátot tisztelhetünk. Patch pedig magabiztos, pökhendi, kaján és vonzza magához az ember lányát….. A Born to be Wild kifejezés teljesen ráillik. Az az egyetlen bajom az egész könyvvel, hogy keveset szerepel benne Patch. Jó lett volna többet látni, hallani és olvasni róla. :-) A könyv vége tetszett, még ott is ért meglepetés de azért örömmel nyugtáztam, hogy lesz második rész is Crescendo címmel. Várom már nagyon :P És vajon nagy meglepetést árulok-e el azzal, hogy a könyv hamar felkerült a The New York Times bestseller listájára? Azt hiszem nem :P

A célközönség mindenképpen a tini korosztály, azok akik szeretik ezt a mostanában divatos urban fantasy műfajt így a felnőttek közül is sokaknak tetszhet.

A borító nagyon szuper, és igazán örvendetes hogy nem a manapság annyira divatos Twilightra emlékeztető sémát használták. Nagyon örülök hogy sikerült az eredetit megszerezni a magyar kiadáshoz. A második rész borítóját is ugyanaz a fényképész készítette, nekem az még jobban tetszik mint az első. Patch nevét lefordították Foltra, ami így elsőre nekem furán hangzik, de lehet hogy csak megszokás kérdése.

Az írónőről annyit, hogy egyszerűen tündéri. Közvetlen, vidám és kedves. Volt szerencsém pár emailt váltani vele, amikor tavaly Kanadában jártunk, majdnem sikerült összefutni vele (dolga lett volna Torontoban), de végül mégsem tudott odautazni. Vigasztalásul küldött nekem vignettát amin arany filccel szerepel az aláírása. (Nem sokan kaptak ám ilyet :)  A magyar SZIA köszönés kifejezetten tetszik neki, jót derült rajta levelében, azon pedig jót mosolyogtunk hogy cssupán 3 nap különbséggel születtünk. Különböző interjúkból összeszedtem néhány infót, és el is készítettem egy Wikipédiás oldalt ahol érdekességek is olvashatóak róla és a könyvről. Egy kis gondolatfejtegetés részéről a könyv kapcsán (angol).

Magyar megjelenés: 2010. június 03.  

Borostyán
Budapest 2009. július 25. és 2010.május 28.





Ez a bejegyzés megjelent a Könyvmolyok blogon is. 

2010. május 18., kedd

Todd Strasser: A Hullám


Erről a könyvről én csak akkor hallottam először, amikor hirdették a mozifilmet is. Akkor még fogalmam sem volt hogy a könyv történései a valóságon alapulnak, csak a fülszöveget olvasva került mindez a tudomásomra.

A könyv:

Ben Ross az egyik legnépszerűbb tanár a suliban, nem unalmasak az órái és általában valami újjal rukkol elő. A végzősöknek épp a II. világháborút tanítja videó anyaggal illusztrálva, amikor is felvetődik a diákokban a kérdés, hogyan lehet az hogy magukat jónak tekintő emberek vakon követtek egy örültet és teljesítették annak minden kívánságát? Ben Ross hiába jó tanár nem tudja ezt kellőképpen elmagyarázni nekik, ezért úgy dönt ha képletesen is, de bemutatja nekik az akkori diktatúra alatt működő csoportosulások összetartó hatalmát és erejét. A Hitler Jugend mintájára megalapozza azt a fegyelmen alapuló mozgalmat, amit a Hullámnak nevez el, jelszavakat, karlendítéses köszöntést és hatalmi szimbólumot is kitalál a kellő eredmény eléréshez. Még maga sem tudja, hogyan fognak reagálni a gyerekek, és azt sem tudja még mennyi időre terjed majd ki a kísérlet, de a kezdeti sikerek láttán eltökélt lesz: folytatja addig amíg jó sül ki belőle. Csak azzal nem számolt, hogy a hatalom majd az ő gondolkodását is elhomályosítja, és elérkezik az a pont amikor kicsúszik a kezéből az irányítás, és a Hullám nevű mozgalom szinte a saját életét kezdi élni. Aki nem lép be arra sötét kilátások várnak, aki rosszat mer mondani a mozgalomra jobb ha a háta mögé néz ezentúl. Azok sem lehetnek teljesen nyugodtak akik beléptek, hisz a besúgók figyelik minden beszélgetésüket.  Aztán elérkezik az a pont amit ha átlépnek már nem lesz visszaút. A szülők őrjöngve rohanják meg az igazgató irodáját, és Ben Ross az akinek fel kell kötnie a gatyáját.

A valóság

1967-ben egy kaliforniai középiskola egyik történelemóráján, amit éppen a II. világháborúról tartottak elhangzott egy kérdés: Itt is megtörténhet? Nem értették a diákok, hogyan lehetnek az emberek ennyire vakok és hogy lehet az hogy nem szálltak szembe egy olyan véres hatalommal ami embereket öldökölt halálra.

Ron Jones történelemtanár elhatározta hogy kézzelfogható és „interaktív” példákkal mutatja be egy játék formájában a diákoknak, hogy milyen erős is tud lenni a közösség összetartó ereje. Két hetesre tervezte a kísérletet amelyben egy diktatúrán alapuló közösséget hozott létre az osztályában. A mozgalomnak a Harmadik Hullám nevet adta, karszalagokat és jelmondatokat is kaptak a gyerekek. Egy hétfői napon kezdetét vette a játék. Amint az osztályba lépett lejjebb vette a világítást, feltett egy Wagner lemezt és a FEGYELEM szót írta fel a táblára, majd megkérte a diákokat hogy üljenek kihúzott derékkal és hátratett kezekkel a padban, ha szólni kívánnak jelentkezzenek és ha felszólítják őket álljanak fel vigyázz állásba és csak akkor beszéljenek. Másnapra (kedden) elértek a KÖZÖSSÉG EREJE részhez, bemutatta nekik az ezentúl használatos köszöntés formáját (egyik karral hullám mozdulat) és feladatul adta, hogy az órákon kívül a folyosókon is így köszöntsék egymást. Ekkor már jelentős figyelem és fegyelem javulás volt érezhető az osztályban, és a tananyagot is hatékonyabban vették. Harmadnapra (szerda) amikor a CSELEKVÉS EREJE részhez értek már 60 diák vett részt a mozgalomban, a hét végére pedig már több mint 200. Akkor kezdett kicsúszni az irányítás a tanár kezéből, amikor néhány diák kitalálta, hogy besúgják azokat akik nem megfelelően lelkesednek az ügyért. Ekkor már Ron Jones maga kezdett aggódni azon diákok épségéért akik nem akartak csatlakozni a Harmadik Hullámhoz, és ennek hatására beszűntette a kísérletet. A közösség nem fogadta egyöntetűen a történteket. Volt aki egy hősies és okos tanárt látott benne, míg mások kommunistának kiáltották ki, de az általános döbbenet mindenkinél megvolt: egyetlen hét alatt csírázni kezdett az Egyesült Államokban ugyanaz a magocska ami alig több mint 20 éve a Holocaust útjához vezetett.

Bár Jones is megírta a maga elbeszélését, a nevek átdolgozásával ifjúsági köntösbe öltöztetve Todd Strasser írta meg a könyvet, hogy az elkövetkező generációk is okuljanak a történtekből és ne kelljen ehhez egy kísérlet alanyainak lenniük.

Ron Jones jelenleg San Fransiscoban él, és több könyvet is írt már a kaliforniai események óta.

De most térjünk vissza Todd Strasser (akit egyébként néha Morton Rhue néven is megjelenítenek) könyvéhez. Nem hosszú, alig 176 oldal és nagyon könnyen olvasható. Nem rendelkezik kiemelkedő irodalmi stílussal és nem jeleskedik túlzottan a részletek leírásában (sokszor még bekezdés sem jelöli hogy egy jelenetnek hol van vége máris belecsöppenünk valaki más gondolataiba) de mindenféleképpen elgondolkodtató, és különösen a végén „átjön” az üzenet. A könyv ereje tehát nem az író tehetségében rejlik, hanem abban az igazságban ami megörtént és megtörténhet bárhol, bármikor. Szerintem a végét jól kitalálta az író, csak nagyon rövidnek tartom az eszmefejtést, szerintem még boncolgathatta volna egy kicsit a tanár és lehetett volna egy kissé sokkolóbb is.

Kiváló könyvnek tartom? Nem.
Elgondolkodtatónak tartom-e? Igen
Ajánlom-e másoknak is elolvasásra? Igen!

Ha lenne történelem órán is kötelező olvasmány, akkor azért ezt elolvasatnám a középiskolásokkal. Nem hosszú, nem unalmas, tanulságos és érthető.

A két elkészült filmből még egyiket sem láttam.

Amerikai verzió (1981) http://www.imdb.com/title/tt0083316/

A német verzióról azonban már most az előzetesből látni „kicsit” durvább lett mint a könyv, ezt pedig emésztgetnem kell mielőtt kikölcsönözném a DVD-t…

Ajánlom azoknak akik szeretik az ilyen lélektani könyveket, vagy feltettek már magukban a könyvbéli diákokéhoz hasonló kérdést.


2010. május 12., szerda

Suzanne Collins: Catching Fire

Már akkor tisztában voltam vele, hogy az Éhezők viadalának folytatása is van, amikor kézbevettem a könyvet. Ebben alapból nem láttam semmi különöset, de amikor eléértem az utolsó ponthoz, és letettem a regényt a kezemből kicsit bizonytalan voltam. Mégis mi a fene lehet még ennél is izgalmasabb és magával ragadóbb a második részben? Persze bőven maradtak félbevágott szálak, de valahogy mégsem láttam a hogyan tovább kérdésre a lehetséges választ.

Mivel a magyar megjelenésre még várni kell így hát elég hamar kézbevettem az amerikai kiadást és bele is kezdtem.

Mielőtt továbbhaladna a kedves olvasó kérem, hogy csak saját felelősségre tegye, mert bizony a leírásom közben el-elcsattan egy két SPOILER!
Ugyanis bármennyire fogok próbálkozni, nem fogom tudni teljesen poéngyilkos mentesen véghezvinni ezt a műveletet. És nagyon szépen kérem, hogy azok akik az első részt még nem olvasták de szeretnék a világért se haladjanak a következő bekezdésekre!

Katniss megtette a lehetetlent és élve jutott ki az arénából örök védettséget szerezve magának és egy új, szép nagy otthont a családjának. Odahaza hősként ünneplik őt és csapatát, a nevét az egész országban emlegetik, mert nem csakhogy megnyerte a viadalt de el is lehetetlenítette a Kapitóliumot. Ráadásul országszerte azt suttogják hogy bármikor kitörhet a forradalom. Ez is Katnissre tereli az elnök figyelmét. Snow elnök pedig nem felejt, így azok, akik magukra vonják az ő haragját, borotvaélen táncolnak. Katniss is hamar megtapasztalja ezt az érzést, és a játékok utáni hónapok kész rémálommá válnak a számára. Újra színészkednie kell, újra egy álarc mögé kell bújnia, miközben elindul a győztesek kötelezettségének számító országos diadalmenetre. Hazatérve úgy érzi, megpihenhet végre, engedhet a szorításból és most már kizárólag csak a családjára és barátaira koncentrálhat.

Az idei évben kerek évfordulóhoz érkezik a Játék. Ilyenkor mindig valami különlegességgel készülnek a szervezők. Ilyenkor még több vér ígérkezik. Ilyenkor még többen nézik a játékot. Elérkezik az aratás napja, és Katnissnak újra padlótfog az álla…

SPOILER VÉGE!

Aggodalmam, hogy nem lesz izgalmas a könyv, szerencsére alaptalannak bizonyult. Ebben is volt kaland és adrenalin bőven, semmivel sem volt kevesebb ezek mennyisége, mint az első részben. A meglepetések? Óóóó az aztán akad dögivel!

A vége pedig olyan lett, hogy téptem a hajam. Csomókban!! Mert mégis micsoda dolog ÚGY abbahagyni!? Kérem szépen ez már kínzás. Sebaj, hamar itt a nyár és megjelenik a harmadik és egyben utolsó rész is Mockingjay címmel. 2010.08.24. Ezt a dátumot kell bevésnem a naptáramba.

Amúgy meglepő (legalábbis a mai világban) az írónő és a kiadó folytonossága. Értem én ezt az oldalak számára.

The Hunger Games – 374 oldal
Catching Fire – 391 oldal
Mockingjay – 400 oldal

Semmi stikában duplázgatás. Semmi nyújtsuk a sztorit mint a rétestésztát effektus. Csakis az izgalmas kalandok és meglepetések sokasága!

A magyar kiadásról még nem tudok semmi pontosat. A borítója - gondolom én az első részből kiindulva - megint csak az eredeti lesz.

10/10