Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Hush, Hush)

Először is kezdeném egy kis háttérinfóval. Ennek a könyvnek az amerikai beharangozását 2009. áprilisában  láttam meg először, annak ellenére, hogy a megjelenés csak 2009 októberére volt várható. Ok, ez odaát nem szokatlan, egyre jobban bevált gyakorlat, hogy az ígéretesnek tűnő fantasy és ifjúsági regényeket már hónapokkal a megjelenés előtt adagolják a jónépnek. Erre is hamar ráharaptak az olvasók, a szerencsések még úgynevezett ARC-ot is kaptak (Advanced Reading Copy) hogy előre megírhassák véleményüket a könyvről, ezzel is jó előre megturbózva a nyitónap eladási mutatóitde még előtte azért készült egy, ma már szinte kötelező érvényű előzetes is. A szokatlan inkább az volt, hogy mindenki csak jókat írt róla az Amazonon, és miután magam is elolvastam az ingyenesen közzétett első két fejezetet és a bevezetőt, egyből jeleztem Katona Ildikónak hogy egy ígéretesnek látszó gyöngyszem került a látómezőbe. Július végén meg is érkezett a próbaolvasó könyv (ARC) amit kb. 2 nap alatt behabzsoltam.

Íme az akkor (2009 július) megírt értékelésem egy kissé átalakított verziója.

Vámpírok, Tündérek, Angyalok és Vérfarkasok. A XXI. századi ifjúsági irodalmának főszereplői. A rengeteg utánzat és klisé között igen nehéz kikaparni az értékes gesztenyét ha valaki szereti ezt a műfajt. Noha Becca Fitzpatrick első regénye ez - és majdnem 100 elutasítást kellett megérnie hogy végre valaki (Simon & Schuster) igent mondjon - már megjelenés előtt sokan mélyen bezárták a szívükbe és valóban ígéretes kis gesztenyének ígérkezik. :) 

Nora Grey nem olyan régen veszítette el édesapját, anyja pedig kénytelen a munkája miatt sokat utazni, hogy megkeresse a mindennapjaikhoz szükséges összeget. Nora legjobb barátnője Vee, aki szókimondó és pimasz természete ellenére elválaszthatatlan Nora oldaláról. Egy nap azonban biológiatanáruk új és meglepő ötlettel áll elő: mindenki üljön eggyel hátrébb, így váltsanak tanulópartnert. Nora új társa egy csendes, végtelenül rejtélyes és igen veszélyesnek tűnő fiú. A neve Folt (Patch) és Nora bármit tesz és bárhogy próbálkozik, többé nem lesz az élete a régi. Innentől kezdve többször is megtámadják, megfenyegetik és követik szinte mindenhová. Vajon mi köze van az egészhez Patchnek, és ki a felelős Vee megtámadásáért? Minden bizonyíték Patch ellen szól, Nora mégsem képes távol tartania magát tőle és a hátán díszelgő fordított V alakú sebhelytől.

Nagyon tetszett. Ha éppen nem szenvedtem a melegtől és az állandósulni látszó álomkórtól akkor olvastam. Olvastam reggel a metrón, a buszon, a munkahelyen egy picit mielőtt mindenki beért, ebéd közben (és csúnyán néztem bárkire, ha üres locsogással zavarni mert közben) majd hazafelé a buszon, a metrón, és elalvás előtt (helyett) az ágyban.

A karakterek szépen felépítettek, a rejtélyek száma végtelen és azok megoldásának kombinációi is szinte vég nélküliek. Nora okos, kedves (már ha épp nem Patchel van) lojális és türelmes. És bár Vee nem lett a szívem csücske mégis azt kell mondjam, hogy színes egyéniség lett és az ő személyében is hű barátot tisztelhetünk. Patch pedig magabiztos, pökhendi, kaján és vonzza magához az ember lányát….. A Born to be Wild kifejezés teljesen ráillik. Az az egyetlen bajom az egész könyvvel, hogy keveset szerepel benne Patch. Jó lett volna többet látni, hallani és olvasni róla. :-) A könyv vége tetszett, még ott is ért meglepetés de azért örömmel nyugtáztam, hogy lesz második rész is Crescendo címmel. Várom már nagyon :P És vajon nagy meglepetést árulok-e el azzal, hogy a könyv hamar felkerült a The New York Times bestseller listájára? Azt hiszem nem :P

A célközönség mindenképpen a tini korosztály, azok akik szeretik ezt a mostanában divatos urban fantasy műfajt így a felnőttek közül is sokaknak tetszhet.

A borító nagyon szuper, és igazán örvendetes hogy nem a manapság annyira divatos Twilightra emlékeztető sémát használták. Nagyon örülök hogy sikerült az eredetit megszerezni a magyar kiadáshoz. A második rész borítóját is ugyanaz a fényképész készítette, nekem az még jobban tetszik mint az első. Patch nevét lefordították Foltra, ami így elsőre nekem furán hangzik, de lehet hogy csak megszokás kérdése.

Az írónőről annyit, hogy egyszerűen tündéri. Közvetlen, vidám és kedves. Volt szerencsém pár emailt váltani vele, amikor tavaly Kanadában jártunk, majdnem sikerült összefutni vele (dolga lett volna Torontoban), de végül mégsem tudott odautazni. Vigasztalásul küldött nekem vignettát amin arany filccel szerepel az aláírása. (Nem sokan kaptak ám ilyet :)  A magyar SZIA köszönés kifejezetten tetszik neki, jót derült rajta levelében, azon pedig jót mosolyogtunk hogy cssupán 3 nap különbséggel születtünk. Különböző interjúkból összeszedtem néhány infót, és el is készítettem egy Wikipédiás oldalt ahol érdekességek is olvashatóak róla és a könyvről. Egy kis gondolatfejtegetés részéről a könyv kapcsán (angol).

Magyar megjelenés: 2010. június 03.  

Borostyán

Budapest 2009. július 25. és 2010.május 28.

Ez a bejegyzés megjelent a Könyvmolyok blogon is.