Ahogy arról már a Moly-on is említést tettem, felháborodás lázában ég az amerikai könyves blogger társadalom.
Egy Sylvia Massara nevű író jól megmondta a véleményét a honlapján és egyáltalán nem kímélte a bloggereket.
Azért is volt számomra érdekes ez a bejegyzés, mert mostanában itthon is egyre többször akadok olyan posztba, amiben kifogásolják a bloggerek értékelését vagy éppen a nem tetszésének miértjét. Azt hiszem az eddigi legmegdöbbentőbb levelet Pöfivonat kapta, akit egyenes le "szívteleneztek" csak azért mert azt merte mondani egy könyvről, hogy csalódás volt számára. Pont neki mondták ezt, aki mindig igyekszik óvatosan fogalmazni és kíméletesen nem tetszést nyilvánítani. Nincs gondom azzal, ha valaki nem ért egyet azzal amit írtam a könyvről, de meg lehet beszélni anélkül hogy személyeskednénk vagy sértegetnénk a másikat.
Sylvia Massara egyébként szabadúszó, ha lehet ezt egyáltalán írókra mondani. Saját vállalkozásban adta ki könyveit. Az előtörténete az az eseményeknek, hogy jó pár blogos kereste meg azzal a kéréssel, hogy küldje el nekik könyvét és ők értékelik majd azt. Voltak nem tetszetős vélemények is közte, és ez volt az ami annyira megsebezte a hölgy lelkivilágát.
Íme a bejegyzésének fordítása. FIGYELEM! Ezek a sorok NEM az én véleményemet tükrözik, hanem Sylvia Massara-ét.
"Ma egy roppant kényes témában szeretnék felszólalni: a képzetlen kritikusokról.
Írókként egyszerre kell lenyelnünk a rosszat és a jót. Képtelenség arra számítani, hogy minden egyes alkalommal amint újabb könyvel állunk elő, kiváló kritikát kapjunk.
Ezt történt velem nem rég. Kaptam pár hitványnak nevezhető értékelést, melynek okán egy ideig szörnyen éreztem magam. Aztán rákerestem pár bestseller író kritikáira és rá kellett döbbennem, hogy ők is kaptak bizony pár rossz recenziót. Ezek az írók, akik ma már milliószámra adják el könyveiket tömegével kapták a lehúzó értékeléseket – de a jó kritikák messze túlszárnyalták a rosszakat. Szerencsére nálam is ez volt a helyzet. Akkor mégis miért hagytam hogy ennyire megviseljenek ezek a kritikák?
Nos, azok kedvéért, akik most kapcsolódnak a témába elárulom, hogy ezek nem hivatásos kritikusok voltak. Semmi objektivitás nem volt a mondanivalójukban. A posztjaikat igen szubjektívnek, némelyüket egyenesen rosszindulatúnak találtam. Nos, egyáltalán nem várom el, hogy mindenkinek tetszenek a könyveim, de ami igazán kiborít az az, amikor amatőr kritikusok használnak olyan kifejezéseket, mint a „kiszámítható” és „lapos” de nem pontosítják, hogy mire is értik. Nem hoznak fel konkrét példákat, hogy mit is értenek ezalatt.
Tehát mit is értenek ezalatt? A ti tippetek is van olyan jó mint az enyém. Példának okáért mégis hogy lehetne egy romantikus regény nem kiszámítható? A fiú találkozik a lánnyal, adott valamilyen akadály ami közéjük áll, aztán összejönnek végül pedig boldogan élnek amíg meg nem halnak. Hát persze, hogy kiszámítható! Erről szólnak a romantikus történetek. Vagy, elvárnák ezek a kritikusok, hogy tegyünk el valakit közben láb alól, hogy ne legyen kiszámítható? Amennyiben erről van szó menjenek és olvassanak thrillert vagy kerüljék a romantikus regényeket.
Ez az amiért óvom az írókat, hogy vigyázzanak az ilyen kritikusokkal. Ha felajánlanád a könyved, hogy írjanak róla recenziót, előtte szánj rá egy kis időt és nézz utána az illetőnek. Olvass bele korábbi kritikáiba. Nézd meg, hogy lehúzott-e már valakit. Bizonyosodj meg róla, hogy kritikáit tényekkel támasztja alá és objektíven véleményez. Én a keményebbik módon tanultam meg a leckét, mert nem folytattam kutatómunkát, ahogy azt kellett volna.
Az ilyen blogok szerzői gyakorta olyan emberek, akik egész életükben nem írtak semmit, kivéve talán a bevásárló listát. Legtöbbjük pedig olyan lelkes olvasó, aki azt képzeli magáról, hogy elég tudással rendelkezik ahhoz, hogy megkritizálja mások munkáját. Ezért aztán nagyon szomorú, hogy azzal a szeméttel, amit írnak megrondítják a kis költségvetésű sajtókampányok és a független írók imázsát.
Ezt üzenem hát nekik: ha képtelen vagy objektív kritikát írni és alátámasztani azt amit állítasz, akkor ne írj inkább semmit. És ha legközelebb olyan kifejezéseket használsz, mint a „kiszámítható” és „lapos” próbáld meg pontosítani, hogy mit is értesz alatta – már ha képes vagy írni róla. Kérlek tartsd szem előtt, hogy az írók nagyon keményen dolgoznak ebben az iparban és legkevésbé sincs szükségük egy szubjektív kritikákat író nagyokosra, aki képtelen bármi másra.
Most pedig Stephen King egy idézetével búcsúzom el kedves író társaimtól. Nem is olyan rég idézte nekem valaki és tényleg segített.: Képtelenség olyan könyvet írni, hogy mindenki örömét lelje benne, ezért aztán a saját örömödre írj. Köszönöm Mr. King. És kívánom az összes keményen dolgozó írónak, aki most a blogomat olvassa, hogy egy szép nap együtt nevethessünk a zsíros csekkel a kezünkben, amit az amatőr kritikusok finnyázásai ellenére sikerült kiérdemelnünk.
Amennyiben kritikus vagy és úgy érzed, hogy igazságtalanul bíráltalak, kérlek hidd el nekem, hogy nem ez volt a szándékom. Nagyon sok csodálatos és objektív blogos létezik és minden tiszteletem az övék.
Megjegyzés: minden kommentet töröltem ebből a posztból. Sajnálatos módon néhány hozzászólás olyan embereknek lett címezve, akiknek semmi közük sincs az aktuális bejegyzéshez. Mások zaklatását nem toleráljuk az AHA-nál."
Forrás: http://www.authors-helping-authors.com/2011/02/authors-beware-of-unprofessional.html
Ami meg az eredeti bejegyzését illeti kiderült, hogy nem is annyira eredeti... ugyanis kis keresgélés után ráakadtam egy blogra ahol bemásolták az eredeti értekezését az első 119 kommenttel egyetemben: http://www.bookloversinc.com/2011/01/this-is-original-transcript-of-authors.html
Az eredeti bejegyzés vége ez volt: "A hozzászólásokat szívesen veszem. Azokat a bloggereket akik úgy érzik, hogy méltatlanul krtizáltam Isten hozta a klubban! Most legalább már tudjátok hogy érezzük magunkat mi keményen dolgozó írók :-)"
Igyekeztem legjobb tudásom szerint fordítani, de nem lett tökéletes, mert nem akartam annyit ülni rajta... ezért elnézést kérek.
És, hogy mi az én véleményem?
Mint könyvesblogger (és muszáj most kiemelnem, hogy nem kiadói munkatársként írom e sorokat) az, hogy ez a nő kissé össze van zavarodva. Az elején még ő maga elismeri, hogy nem tetszhet minden mindenkinek majd szépen belebonyolódik ebbe a "nem hivatásos értsd: amatőr" kritikus témába és állandóan a szubjektivitáson lovagol... Azt egy pillanatig sem gondolja végig, hogy az olvasói is javarészt szubjektíven fognak az ő könyveihez állni, és abban a pillanatban amikor elmondják másoknak a véleményüket az ő könyvéről egyáltalán nem az objektivitással fognak foglalkozni. A blogok is ezen alapulnak, nem sokban különböznek a szóbeli ajánlásoktól, csak itt sokkal több emberhez juthatnak el a gondolataink.
Bár abban azért egyetértek vele, hogy a nem tetszett megfogalmazások lehetnének sokszor pontosabbak, hogy mi is az ami nem tetszett, de az összes többi levezetése úgy dülöngél ahogy van.
Szívesen megkérdezném tőle, hogy a kiadókat is - akiknek munkatársai valószínűleg nem írtak még a bevásárlólistán kívül "semmit" - ilyen amatőr társaságnak tartja-e? Ugyanis ők azok, akik eldöntik, hogy megveszik-e az ő műveiket vagy sem. Csodálkozom, hogy nekik még nem szólt be, hogy miért nem vették meg még egyik könyvét sem...
Tanulság? Számomra egyelőre az, hogy ahol könyvek jelennek meg és ahol bloggerek vannak mindig lesznek ilyen kis összezörrenések, nem magyar tulajdonság ez, máris világméreteket ölt. Vagy az egyiknek vagy a másiknak mindig fájni fog valami. Nem is gondolom úgy, hogy ez a közeljövőben másképp lesz, de az lenne az én tiszteletteljes kérésem, hogy mindezt kulturáltan beszéljük meg!
Mi a ti véleményetek?
Kiegészítés: közben rátaláltam még egy kis előéletre. Ezen a blogon: http://thebookbinge.com/2010/11/review-other-boyfriend-by-sylvia.html írták az egyik - az írónő részére - fájdalmas bejegyzést. A kommentelők között van egy Anonymus nevű hozzászóló is, aki hivatásos kritikusnak adta ki magát, és csak úgy áradozott a könyvről. Az egyik válaszban ezt írta magából kikelve: "Tán egy nap írók erről egy értekezést aminek ezt a címet adom: Az Isten irgalmazzon minket az amatőr kritikusoktól! Hm. Jaj bocsánat, csak nem szaroztam le a kis blogodat? Milyen kár..." Nos, arra már a többi kommentelő is rájött, hogy ki az az Anonymus... azt hiszem ezek után nem nehéz.
Kiegészítés: közben rátaláltam még egy kis előéletre. Ezen a blogon: http://thebookbinge.com/2010/11/review-other-boyfriend-by-sylvia.html írták az egyik - az írónő részére - fájdalmas bejegyzést. A kommentelők között van egy Anonymus nevű hozzászóló is, aki hivatásos kritikusnak adta ki magát, és csak úgy áradozott a könyvről. Az egyik válaszban ezt írta magából kikelve: "Tán egy nap írók erről egy értekezést aminek ezt a címet adom: Az Isten irgalmazzon minket az amatőr kritikusoktól! Hm. Jaj bocsánat, csak nem szaroztam le a kis blogodat? Milyen kár..." Nos, arra már a többi kommentelő is rájött, hogy ki az az Anonymus... azt hiszem ezek után nem nehéz.
25 megjegyzés:
Ejnye, a hölgy kihagyta azt a gyakran hangoztatott frázist, hogy "Csak irigyek a sikereimre.":P
Számomra nagy kérdés, hogy mit ért objektivitáson? Egy könyvről alkotott vélemény csak szubjektív lehet, azt meg ne képzelje magáról, hogy irodalmi tanulmányokat írnak a műveiről és bekerül a középiskolai tankönyvekbe.
Attól, hogy ő író (egyáltalán, ki számít írónak?), postán megkapta a bölcsek kövét és mindenki más mehet a fenébe? Azt hittem, az írók az olvasóknak írnak és nem maguknak vagy az írótársaiknak.
Az pedig, hogy zsíros csekket kap-e a végén, nem befolyásolja a könyv értékelését az olvasók szempontjából.
Pontosabb megfogalmazás: ezen én is sokat agyalok, mennyit írjak le abból, hogy mi tetszett/nem tetszett, a spoilerezés miatt.
Lehet hogy ez az "Irigyek a sikeremre" már lejárt lemez és ezért hagyta ki.
Valóban jó kérdés, hogy ki számít írónak... az aki csak a fiókjának vagy a blogjának ír könyvet írónak számít az ő szemében vagy csak azok akik nyomtatásba kerültek? És ha az utóbbi áll fent akkor vajon van különbség magánkiadású írók és nagy kiadós írók között?
Komolyan mondom eddig a pillanatig fel sem merült bennem, hogy valaki ilyeneken filózhat, de akkor szerintem neki már ez is kérdéses lehet az ő szemléletét nézve...
Alig pár hete olvastam egy írónő kimondottan szimpatikus hozzáállását a kritikák témához és azóta mindenhol őt reklámozom. Illetve azt, amit ír, mert szerintem valahogy ezt a viselkedést kéne követnie mindenkinek. Persze neki könnyű, mert Jeanine Frost sikeres és sokkal több rajongója van, mint amennyi rossz véleményt kapott.
http://jeanienefrost.com/2011/01/on-reviews/
Ő alapjában azt mondja, hogy kerüli a rossz véleményeket, elfogadja, hogy van ilyen és persze bántja őt, de megérti, ha valakinek nem tetszik az ő stílusa. A jók azonban gyakran inspirációként hatnak.
Az eredetit olvastam el, de tök jó, hogy lefordítottad mindenkinek. Annyira utálom amikor következetlenül önmaguknak mondanak ellent az ilyen emberek az egyik mondatuk után a másikban. Objektíven mégis hogy lehet kritikát írni szubjektív olvasóként? Persze, vannak objektív kritikák, vagy ajánlók, egy nagy kalap kaka nagyrészt mind, és valószínű nem ezek alapján veszel meg egy könyvet, mert ez még annyit sem mond mint egy fülszöveg szerintem.
Biztos hogy a felháborodást kiváltó posztban ő volt anonymous, de azért a kitörölt kommentekben (de jó hogy levadásztad! :))) bőszen állítja hogy ő nem ment oda pocskondiázni másnak a blogját. ... blabla.
Én komolyan el tudom hinni, hogy valakit nagyon bánt egy rossz vélemény arról amit csinált, mert az ő munkája van benne, és ez gyakran több mint amit látni vélünk belőle, de azért így lerontani a saját imázsát, elriasztani a rajongóit, olvasóit, és profinak hirdetni magát, miközben a viselkedése amatőr és szubjektív, hogy az ő szavaival éljek - óriási hiba. :)
Jó poszt! Köszi hogy megosztottad ezt a cirkuszt :)
Én még minidg amellett vagyok, hogy írja csak mindenki a saját véleményét. Aki kulturált és normális az nem gőzöl be ilyenen, akár bloggertárs, akár az író maga.
Lobo: köszönöm a linket, elolvastam. Nagyon szimpatikus ez a nő, és egyetértek vele. Olyan dolgokat is megfogalmazott amikre eddig nem is gondoltam. (A jó kritika is ártalmas lehet az íróra).
PuPilla: nincs mit és köszönöm, hogy benéztél :) És teljesen egyetértek veled. Teljesen lejáratja saját magát. A fegyvere visszafelé sült el. Már más írók is leírták a véleményüket mind kommenteben, mind saját blogon ezzel a viselkedéssel kapcsolatban. Kedvesen bár, de figyelmeztették, hogy így csak magának árt és hogy a posztja nem egy profit tükröz, hanem egy amatőrt, akiket most szépen leszólt...
köszi a posztot, tényleg érdekes volt. gratula hozzá, még sok ilyet :)
szívesen kommentelnék valami frappánsat, de igazából nem tudok újat mondani. szerintem ez tök világos mindenkinek, hogy a művészet, irodalom nem matematika, amit objektíven lehet megítélni, kivéve ezt a nőt és néhány álművészpalántát...
de mégiscsak eszembe jutott egy ideillő idézet, épp most olvastam az Asher Lev öröksége c. könyvben:
"– Jó dolog művésznek lenni és nem aggódni amiatt, hogy mit gondolnak az emberek.
– Így igaz. Ezért lettem művész. Így nem kell aggódnom amiatt, amit az emberek gondolnak. Fején találta a szöget, Kroner."
Köszi, hogy lefordítottad a posztot!
Egyetértek azzal, hogy az olvasói sem objektíven fognak hozzáállni a művéhez. Egyszerűen nem lehet nem szubjektíven értékelni egy könyvet, ráadásul mi, bloggerek nem is erre vállalkoztunk, hanem arra, hogy megírjuk a saját véleményünket. És szerintem inkább neki kéne elgondolkodnia, hogy vajon miért született az írásáról ennyi negatív vélemény. Mindenki hülye, csak ő repülő? :P
Érdekes álláspont egy írótól még akkor is, ha tudjuk, hogy valahol mindkét oldalnak igaza van, bár szerintem az írónő most némileg szereptévesztésben is leledzik.
Ahogy Amadea is írta, az olvasó is szubjektíven fogja mérlegelni a könyvet, még akkor is, ha hivatásos kritikus. Ám az utóbbi esetében vannak bizonyos szakmai elvárások, normák is, amelyeket szem előtt kell tartania a kritikája megírásánál. Ilyenek pl. példák bemutatása is, tetsző vagy nem tetsző részeknél.
A blogger jellemzően nem más, mint grafomán olvasó. Nem hivatásos kritikus - még akkor sem, ha egy-egy recenziót ír kiadótól kapott könyv kapcsán, nincsenek hivatalos sztenderdek a könyvről írt kritikára vonatkozóan, nem is igazán gondolom, hogy bárki - akár az író is -, bármilyen követelményt támaszthatna vele szemben.
Ugyanakkor szerencsés, ha a blogger - ha már könyvkritikai posztok írására adta a fejét - képes és tud is írni, ismeri a leírt szöveg "lélektanát". Már ez is erősen szubjektív kategória, a vélemény pedig sokkal inkább az.
Az pedig még magasabb szintet jelez, ha a blogger a "csapnivaló", "zúzdapozitív" könyvről is meg tudja írni a cseppet sem rózsás véleményét, hogy az nem sért senkit (vagy csak keveseket).
Lehet, hogy jó írónő a hölgy, de most véleményem szerint túldimenzionálta magát.
Az alapos, példákkal alátámasztott értékeléseket elvárhatja a hivatásos kritikustól és/vagy a szerkesztőjétől, de egy bloggertől, egy olvasótól nem. Az más kérdés, hogy a magára valamit is adó könyvesblogger megindokolja nemtetszését érhető és értelmezhető módon.
Én nagyon sok könyvet elolvastam már életemben, de soha nem jutna eszembe könyves blogot csinálni. Én a könyvesbloggerek tevékenységét jól beilleszkedőnek tartom a mai igénytelenségbe. Ez a középszer diadala. És az a könyvszínvonal amit képviselnek, a bóvli népszerűsítése. Aki nem mer recenziót írni, mondjuk Tolsztojról, az ne akarjon kritikusi babérokat magának. Soha nem választanék könyvet ilyen bloger ajánlására, el sem olvasom. Ez a könyves mulatós stílus, olyan lagzilajcsis irodalom. És itt már csillagok vannak akik ragyognak a maguk igénytelen szintjén. De az internet nagyon alkalmas a középszerű dolgok terjesztésére. Itt is megnéztem a könyvek listáját, amiről recenziókat írnak, egyiket sem tartom irodalomnak. Most tényleg több száz sorban elemez egy zombikönyvet????
Ez egy új megélhetési műfaj. A csillámpónis, vámpíros, szívküldis baromságok tömege.
A többiek már mindent elmondtak, a hivatalos kritikus is visz bizonyos szubjektivitást a kritikájába. Szerintem mindannyian kaptunk már hideget-meleget a blogunk miatt, de pl.: senki sem támadott rám, mert nekem nem tetszett a kedvenc könyve és én sem írtam senkinek sem hasonlót. Ízlések és pofonok.
Kedves Névtelen, azt hiszem, a többiek nevében elmondhatom, hogy mi, akik könyves bloggal rendelkezünk, NEM EBBŐL ÉLÜNK, hanem ez csak a hobbink. Az meg, hogy ki mit olvas (vámpíros, romantikus, esetleg klasszikus könyveket), egyéni dolog.
Kedves Névtelen! Először legalább egy nicknevet megadhatna, ha már osztja itt nekünk az észt. Másrészt ha érdekli, én olvasok vámpíros könyveket, de ugyanígy az Anna Kareninát is olvastam. Na ezt illessze be a világképébe. :)
Na most aztán jól megkaptam/megkaptuk Névtelentől nem igaz? :))
Egyébként kedves Névtelen én mindenről igyekszem hosszabban kifejteni a véleményem, legyen akár zombis, akár romantikus, akár szépirodalmi könyv. Merthogy azt is olvastam már, és aki veszi a fáradtságot megtalálhatja melyik másik blogon szoktam még írni...
Ez az új megélhetési műfaj nagyon jó... :) Mintha fizetnének azért hogy valaki blogol. Ha ha
megélhetési műfaj :D kész vagyok...
tudtam, hogy lesz még itt kalamajka :D
szeee: én beírom az aranyköpések gyűjteményembe. :)
El vagyok képedve!
Milyen alapon várja el ez a tyúk a magánbloggerekől az objektivitást?
A blogger nem hivatásos kritikus, hanem maga az olvasó, aki végre teret kapott, hogy megszólaljon! Az olvasó, aki pénzt ad a könyvért, ilyen módon igenis joga van elmondani, hogy mit érez, és punktum!
hrrrgrrr....
Névtelenke, most elsütöm azt a frázist, hogy ha ilyen nagy szád van és ennyire okos, művelt személyiség vagy, mindannyiunk felett álló, akkor kattins a "blog létrehozása" gombra és indulhat a népművelés:P
Én már írtam Tolsztojról. És zombis könyvről is. Passzírozd be a kis agyadba, ha tudod.
És ahhoz képest, hogy mennyire tájékozatlan vagy (megélhetési műfaj...), túlságosan leszólsz minket. Ha már ezt teszed, mélyedj el egy kicsit a témában, hogy legalább releváns legyen a köpködésed.
Byblos, "A blogger jellemzően nem más, mint grafomán olvasó.", ez nagyon jó:))
Az az örök érvényű marketing kifejezés jutott eszembe a cikk olvasása során, miszerint a vevő a király! Akár teszik, akár nem ez az írók műveire is vonatkozik. A könyves blogokat többségében az olvasók írják, akiknek ez az írónő kemény munkával készíti a műveit. Az olvasó pedig a kemény munkájával megszerzett pénzén veszi meg azokat.Akkor már legyen meg a joga,hogy el is mondja a véleményét róla.
Kedves Névtelen!
"És az a könyvszínvonal amit képviselnek, a bóvli népszerűsítése. Aki nem mer recenziót írni, mondjuk Tolsztojról, az ne akarjon kritikusi babérokat magának. Soha nem választanék könyvet ilyen bloger ajánlására, el sem olvasom."
Én személy szerint nem vágyom kritikusi babérokra és nem is kell, hogy elolvasd a blogomon lévő bejegyzéseket,bár ha belenéznél látnád, hogy ott van Dosztojevszkij, Móricz...és igen van romantikus bóvli is, de te mindennap sült kacsát eszel, vagy esetleg krumplis tésztát is. Egy utolsó kérdés, ha nem olvasod el a könyves blogokat akkor mit keresel itt ?
Én nem írok niknevet, mert nekem nincs nikneve. Én vagyok az, akit lehallgatnak már három éve, és amihez maguk művelt emberek asszisztálnak. Én vagyok az, aki nem írhat hozzászólást a molyon, mert kitörlik. Ugyanis a megélhetés nem csak pénzt jelent, hanem kapcsolatokat is, így lehet az, hogy magukkal szemben soha nem követnének el törvénytelenséget, mert maguknak kapcsolataik vannak. Én leszarom a maguk blogjait, és nem érdekel, de a Krasznahorkai regényéhez írt értékelésemen én egy fél órát legalább dolgoztam, és maguk egy másodperc alatt kitörölték, ha a maguk értékelését bárki kitörölné vérig lennének sértve. De ez magukkal nem történhet meg, mert maguknak kapcsijaik vannak, de simán elnézik,hogy egy másik emberrel ezt tegyék, akkor minek olvasni ha valaki csak ezen a színvonalon vegetál? Maguk elnézik, hogy egy embert a szemük láttára kínozzanak, és ez még tetszik is, és aktívan részt vesznek benne, és itt megjátsszák a művelt embert. Elárulnám, a műveltség szart sem ér, ha nem erkölcsös az ember.
Ez a stílus és ez a paranoia ismerős... erősen Bence zaklatójára emlékeztet.
@Akitlehallgatnak.
Jajj...
Kedves Névtelen !
Ad egy : Nick neve annak van aki ad magának.
Ad kettő: a moly-sok sok ember társasági színtere, aki a szábályoknak megfelelően használja.
Ad három: Az említett értékelését nem olvastam ergo nem tudtam törölni és maximum egy ember törölhet egyszerre ezért nem kéne általánosítani.
Én nem állítottam magamról, hogy művelt vagyok, de köszönöm a megtisztelő címet. Lehet, hogy engem is lehallgatnak, de nem tudok róla és nem gondolom, hogy bármi amit mondok, vagy leírok rám, vagy másra nézve veszélyes lenne. A kínzásra vonatkozó részről sajnos nem tudok mit írni,mert nem tudom miről beszél, de itt azt gondolom nem is ez volt a téma.
A kedves írónő csak azt felejti el, hogy nekünk képzetlen kritikusoknak írja a könyveket. Várhat ő bármilyen objektív véleményt, ha én a szubjektív szavazatommal teszem le a voksot az ő művei ellen vagy mellett:)
A megélhetése mégis csak ettől függ, és nem az okostónik fennkölt kritikájától:)
Kedves Névtelen!
Én a blogomat magamnak írom! Ha elolvassa valaki örülök, de ha senki sem, akkor sem fogok a kardomba dőlni!
A véleményed meg olyan mint az ország Győzikéje. Senki se nézi, mégis mindenki tud róla!
Ha nem olvasod ilyen igénytelen blogokat, honnan tudod, hogy több száz sort írunk egy nyomorult vámpírregényről? :DDD
Megjegyzés küldése