Lauren Kate: Fallen - Kitaszítva

Próbaolvasója voltam a könyvnek még 2009 decemberében. Az alábbi kritika (némi kiegészítéssel itt-ott) akkor született. 

Először is – mielőtt bármilyen véleményt megfogalmaznék – egy érdekes és tanulságos infóval kezdeném: bármily hihetetlenül hangzik is, ez a könyv már messze a megjelenése előtt borzolta a fiatal amerikai lányok/nők idegeit és alig várták, hogy végre a kasszához állhassanak vele. Egy internetes újságban (http://feybound.com/2009/06/15/random-house-signs-up-kate-lauren/) megjelent cikk keltett ekkora hűhót, miszerint a Twilight amerikai kiadója újabb vadparipát készül betörni az ifjúsági paranormális piacon, ebben pedig egy fiatal reménység lesz a segítségükre, aki a Lauren Kate névre hallgat. A vámpírok fekete csődöre lefutotta már azt a jó pár kört, amit lehetett, ideje hogy megpihenjen.

Egy rövid guglizás után máris egyértelművé vált, hogy ez a nő szinte a semmiből került elő, tehát vagy nagyon jónak kell lennie, hogy egyből így felkarolták, vagy nagyon jó embereket ismer. Több helyen még azt sem tudták biztosan hogy Lauren Kate vagy Kate Lauren a becsületes neve. A hype már érezhető volt ekkor is, többen cikkezni kezdtek a könyvről és találgatták vajon mennyire lehet jó. És jó-e egyáltalán. Azon szerencsések, akik feliratkoztak a könyv honlapján meghirdetett könyvosztásra  (http://www.randomhouse.com/teens/fallen/home.html) és kisorsolásra kerültek már jóval a megjelenés előtt kézbe vehették a saját előzetesen kinyomott olvasói próba könyvüket. Ezután pedig megkezdődtek az egymásnak igencsak ellentmondó recenziók megjelenései. Az Amazonon indulásnak 26 értékelést kapott, melynek átlaga 3,11 lett. Elolvasva a zúgolódásokat és a dicshimnuszokat nem értettem a dolgot, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek olvasásával adok a sz@r-nak egy nagy adag maflást. Aztán eljött a nap amikor jómagam is rátehettem pici kacsómat a könyvre onnantól pedig Jippiájé felkiáltással olvasni kezdtem.

Most akkor jöjjön a ….. nem, még nem a véleményem, hanem egy kis szinopszis :)

Szóval a történet az alábbi: Lucinda – Luce – Price épphogy átlépi a Sword and Cross nevelőintézet kapuját máris minden idegszálával hazavágyik. Mindezt pedig azért kell elviselnie, mert megmagyarázhatatlan, halálos kimenetelű baleset történt a fiúval akivel az egyik estét töltötte, és senki sem hiszi el neki, hogy nem emlékszik mi is történt valójában. Az első napja érdekesen alakul: meglát egy fantasztikusan vonzó fiatal srácot, új barátot szerez, aztán meglát egy másik fantasztikusan vonzó srácot, aztán beintenek neki, aztán egy dögunalmas tanítási napja lesz, aztán belékötnek, aztán megint barátkozik végül pedig büntetést kap. A két vonzó fiú közül az egyik (Cam) igen erősen nyomul Lucenál és hamar magába akarja bolondítani a lányt, míg a másik (Daniel) kerüli őt, mint gyalogos a Toi Toi WC-t hőség idején, és alkalmasint még be is szólogat neki.  Persze unalmas lenne a könyv, ha a lány a kellemes viselkedésű fiúhoz vonzódna, így aztán legyen elég most annyi, hogy kapunk izgatottságot bőven. Luce elmerül saját érzéseiben és egyre többet gondol egy bizonyos valakire. Aztán felgyorsulnak kissé az események: egyszer csak lerepül egy angyal feje, majdnem megölik Luce-t, tüzes hangulat kerekedik a könyvtárban majd meghal egy fiú, kivel Luce volt kettesben. A körülmények több mint gyanúsak, Luce gondolatban újra átéli azt a bizonyos éjszakát, erre pedig ő szinte magába roskad. Van jó hír is: úgy tűnik Daniel kezd kissé megnyílni a lány felé, ezt pedig Luce egyszerűen nem hagyhatja csak úgy veszni. Ebből kifolyólag rájön, hogy senki sem az aminek látszik, a Sword and Crossban mindenki álarcot visel és ha Luce nem néz be időben a maszkok mögé akkor könnyen az életét játszhatja el az e- és túlvilági pókerasztalon. 

A véleményem pedig az, hogy ..... ez a könyv nem annyira könnyen értékelhető, mint azt gondolnánk. Elég összetett, alaposan végiggondolt történet, ami – legjobb tudomásom szerint legalább négy kötetes lesz, minek folytán dobja magát, hogy az első rész végén kissé csalódottak leszünk. És ez így is van, de erre még visszatérek. 

A kezdet igen érdekes és nem lapos, gördülékenyen követik egymást az események. Onnantól kezdve, hogy annak a bizonyos angyalnak a feje lerepül kissé lelassul a dolog, és inkább lesz belőle „egyszerű” áradozós tini könyv mint paranormális romantika. Ez kb 70-80 oldalt vesz igénybe. Aztán a tüzes hangulat valóban feldobja kissé az olvasót és onnantól lendületesen megy az olvasói turnébusz a maga útján. Néhány kérdésre választ kapunk néhányra meg nem, de ami a legelképesztőbb BASSZUS az az, hogy újabb kérdések merülnek fel. Oly módon működik mindez, mint a mesebeli sárkány esetében, akinek fejét ha levágják kettő nő helyébe. Figyeli az ember a fogyó oldalak számát, és reménykedik, hogy Naaaa, legalább egy kis titkot áruljon már el ez a Lauren Kate vagy Kate Lauren és akkor már jók leszünk. A hölgy tulajdonképpen beint nekünk és röhögve leír még egy epilógust is, ami aztán ledöbbenti az olvasót, aki aztán felteszi a nagy kérdést: „Most akkor mi a bánatos fene van????” Hogy kellemetlenül érzem-e magam a miatt miután letettem a könyvet? Nem, sőt! Mivel szeretem a rejtélyeket (főleg ha jó köntösbe van csomagolva) ezért kíváncsian várom a második részt és igazán remélem, hogy abban már nagyobb hányadban lesznek a válaszok, mint a kérdések.

Lauren Kate stílusa nem rossz, sőt jónak mondható, és azt a kb. 80 oldalt leszámítva végigizgultam a könyvet. Amíg a munkában szorgoskodtam gyakran néztem a táskámra vágyakozó tekintettel, hogy bárcsak beleolvashatnék legalább csak egy kicsikét.

Tettem mindezt úgy, hogy a főszereplő lány Luce nem igazán nőtt a szívemhez. Kedves és okos, és jó szándékú, de túl könnyen adja meg magát az érzéseknek és csinál olykor magából tök hülyét. Daniel és Cam sokkal szimpatikusabb számomra a két fiú igen erős egyéniség lett, míg a lányoknál Arriane vezeti a bagázst. Penn is kedves de valahogy ő sem lett a szívem csücske.

Mindent egybevetve a sötét és komor hely, a fekete egyenruha, a misztérium és a rengeteg kérdés (például a ki kivel van) igencsak kellemessé teszik ezt a könyvet, bár én talán máshogy fejeztem volna be.

Ajánlom mindazoknak, akiknek bejött a Twilight bár igen erősen kiemelve jegyezném meg, hogy ez a történet sokkal sötétebb/gótikusabb az Alkonyatnál! Ajánlom a rejtélyeket és a szerelmet kedvelőknek is (bár itt helyenként kissé már idegesítő lehet). Nem ajánlom azoknak, akik utálják a nyitva maradt kérdéseket, mert itt egész labirintus fogadja majd! Egyébiránt nem vagyok naiv. Teljesen biztos vagyok benne, hogy itthon is vegyes érzelmek fogadják majd a könyvet. 

És igen! A borító isteni!

Jöhet a második rész, vagyis a Torment. 

Részlet a könyvből: http://konyvmolykepzo.chr.hu/wg3/files/download/10/fallen.pdf