Annak oka pedig, hogy végül mégis
rávettem magam a regény olvasására nem más, mint Katherine Heigl és a nevével
fémjelzett Szingli fejvadász című film. Pontosabban annak előzetese.
Mindamellett, hogy megdöbbentem a színésznő barna hajszínén és lelkesen bólogattam
az előzetes zenéjére (Pink: Trouble) nagyon is ismerősnek tűnt a címe. Rövid
internetes keresgélés után rá is jöttem miért: ez az a
tűsarkúscsizmásköyékigkesztyűscsajszisborítós könyv. Közben az is kiderült,
hogy azóta másik borítóval és címmel is megjelent. Minél többször láttam az
előzetest, annál többször éreztem úgy, hogy adnom kell a könyvnek egy esélyt. Végül
neki is kezdtem és náthás korszakom kellős közepén, az ágyban kiterülve, taknyos zsepik társaságában olvastam végig. Egyetlen délután kellett csupán hozzá.
Vicces, kellemesen szórakoztató és
olykor még izgalmas is. De a legtöbbször tényleg szerethetően humoros és
könnyed. Itt a hangsúly elsősorban nem az üldözéseken van, hanem egy
talpraesett, de anyagi gondokkal küzdő nő találékonyságán. Stephanie humorában
a sajátomra ismertem, talán ezért is tudtam jókat derülni rajta. Ennek azért is
örültem nagyon, mert az utóbbi időkben oly annyira humorosnak tartott könyveken
a szám széle sem rezzent (példának okáért a sokak által sokszor felemlegetett
Wodehouse könyvek. Én részemről az első rész után feladtam.).
Kedvenc szereplőim (mert többen
is vannak) Stephanie, Morelli és a nagyi. Mazur nagyi egyszerűen fantasztikus,
nem egy aranyköpést produkált a regény során. Stephaniban pedig az optimizmusa
fogott meg leginkább, és persze humora neki is van, mind saját maga mind a
környezete irányába (biztos a nagyitól örökölte). Morelli meg a szemtelensége
miatt fogott meg (amolyan aranyosan, kisfiúsan szemtelen, a női szívek
megrontója). Kegyetlen fajta – Bridget Jones anyja után szabadon.
Akit viszont kifejezetten
rühelltem az Ramirez volt.
Ráadásul már a történet első
felében kiderül, hogy főhősnőnk bizony félig magyar félig olasz, és anyja a mai
napig előszeretettel főz magyar ételeket. Az egyik kedvenc idézetem a könyvből:
Hazamentem, ettem még egy kicsi
zabpelyhet, és felhívtam az anyámat.
– Csináltam egy nagy fazék töltött káposztát – mondta.
– Hazajöhetnél vacsorázni.
– Jól hangzik, de dolgom van.
– Csináltam egy nagy fazék töltött káposztát – mondta.
– Hazajöhetnél vacsorázni.
– Jól hangzik, de dolgom van.
– Micsoda? Mi lehet olyan fontos, hogy nincs
időd töltött káposztát enni?
Ezen párbeszéd
és két másik mondat (Százhetven centi vagyok, és elég erős csontú
a Mazurok jó magyar paraszti fajtájára ütve. Tökéletes felépítés ahhoz, hogy
paprikaföldeken dolgozzak, húzzam az ekét, és potyogtassam a csecsemőket, mint
madár a tojásokat.) függvényében
azt hiszem kijelenthetjük, hogy Janet Evanovich nem pusztán a városi legendákra
támaszkodott amikor magyar származásokról írt. Egy átlag amerikai ha megkérik,
hogy mondjon egy magyar ételt (ha tud egyáltalán válaszolni erre a kérdésre)
akkor valószínűleg a gulyás levest fogja mondani, ahogy a világ nagy részén
mindenhol. A töltött káposzta és a paprikaföldek megemlítése vagy utánjárásra,
rokoni kapcsolatra vagy nagyon jó magyar származású barátra utal. Először azt
hittem, hogy az egyetlen bibi a Mazurokkal van, de aztán rájöttem, hogy az
bizony a nagyszülők és anyja vezetékneve. :P
Az írónő születési dátumát pedig leesett állal konstatáltam. Még két helyen meg kellett néznem, mert egyszerűen nem tudtam elhinni. Mind a róla készült fényképek, mind a stílusa alapján sokkal fiatalabbnak gondoltam volna. 1943-ban született, tehát 69 éves! 15 évet szerintem simán letagadhatna.
Ami a filmet
illeti, nagy lelkesedéssel álltam neki, hogy máris vetítési időpontot nézzek a
mozikban, amikor megakadt az IMDB értékelésen a szemem. 4,9/10. Ez nagyon nem
jó. És a Porton is iszonyatosan lepontozták. :-( Ezek után fájó szívvel de lemondtunk róla
barátnőmmel és inkább másik filmet néztünk meg. (Utólag azt mondom még az is
jobb lett volna, mint az, amit végül kiválasztottunk de ez egy másik történet).
Végezetül pedig
annyit, hogy egy harmadik (vagy első, nézőpont kérdése) címmel is bekerült a
magyar forgalomba ez a könyv még a ’90-es évek második felében. A Magvető adta
ki (egy – öhm, hogy is mondjam csak – roppantul érdekes borítóval. Valahogy
Fritz Lang 1927-es Metropolis című filmje jut eszembe róla.) Egy - mérgezett a
meggy címmel. A fordítás ugyanaz volt, mint az Ulpius jelenlegi kiadásában. Csáki
Judit egyébként szerintem nagyszerű munkát végzett.
Már rágom a
körmöm, hogy minél előbb olvashassam a folytatásokat! Szeretnék még jókat
hahótázni!
Magyarul eddig négy rész jelent meg.
Magyarul eddig négy rész jelent meg.
- rész: Egy – mérgezett a meggy (Magvető) / A
szingli fejvadász 1. (Ulpius) / Egy fejvadász (Ulpius)
- rész: Kétesélyes játszma (Beholder) / A szingli
fejvadász 2. (Ulpius) / Két ravatal (Ulpius)
- rész: Hárman a pácban (Beholder) / A szingli
fejvadász 3. (Ulpius) / Három díler (Ulpius)
- rész: A négy fejvadász (Beholder) / Négy
lövés (Ulpius)
Az egyetlen
kissé elszomorító tényállás a sorozattal kapcsolatban számomra az, hogy 18!!
részes. Komolyan! És még ehhez csapjunk hozzá négyet, ugyanis ennyi kiegészítő
(ünnepi) könyvet is írt hozzá Evanovich. Van egy Karácsonyi, egy Valentin napi,
egy Szent Patrik napi és egy Halloween napi különkiadás. (Csodálkozom hogy
Hálaadás napjára semmi). Eddig átlag évente jelentek meg a könyvek idehaza. Ha
jól számolom, akkor a tavaly év végén született unokaöcsém érettségije körül
fogom olvasni a befejező részt :S Remélem gyorsabban jönnek majd azok a kötetek! :-)