Marie Lu: Legenda

Mielőtt a lényegre térnék hadd osszak meg veletek egy kis háttértörténetet. Bizonyára sejtitek, hogy ennek a könyvnek is én voltam az előolvasója. Nem ez a különlegesség benne, hanem az ahogy elolvastam. Tavaly történt a szabadságom alatt, amikor is a Balaton-part nyújtotta örömöket élveztem éppen. Egészen addig tettem ezt, amíg nem jött az e-mail kollégáimtól, hogy tudják, hogy szabin vagyok, de van egy könyv ami nagyon sürgős, mert versenyben vagyunk érte valakivel és nagyon kéne a véleményem. Hát így történt első találkozásom Marie Lu Legenda című könyvével. Mondhatnám úgyis, hogy előjátékra nem volt idő, egyből a belecsaptunk a lecsóba. Még szerencse, hogy a Kindle nálam volt. Tulajdonképpen nem sokáig tartott közös utunk, mert irtó hamar kivégeztem, annyira jó volt.

Második élményem a könyvvel kapcsolatban magához az íróhoz köthető. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy személyesen találkozhattam és válthattam pár szót Marie Luval, aki nagyon kedves, mosolygós egyéniség. Történt mindez a Bolognai Könyvvásáron, ahol elsősorban a könyvkiadásról beszélgettünk, de azért azt még megkérdeztem tőle, hogy a választott neve miért pont Marie lett. (Lu kínai származású, eredeti neve is kínai, így kénytelen volt egy nyugati nevet választani magának, ahogy az a kínaiaknál elég sokszor előfordul). Nevetve felelte, hogy nagyon tetszett neki a Marie Antoinette életéről szóló film és ezért döntött a franciás hangzású Marie mellett.

Egyébként tudjátok mi a közös Marie Luban, Simone Elkelesben és Gail Carrigerben?
Az ügynökük. Kristin Nelson a nagynevű Nelson Irodalmi Ügynökségtől, aki egyébként bűbájos és nagyon vidám természet. Bolognában vele is volt alkalmam találkozni. Kétszer is :)
Kristin egyébként érdekes dolgokról szokott írni a blogján, olykor műhelytitkokat is elárul az ügynöki munkáról. :)

Akkor a hosszabb bevezetés után most jöjjön a lényeg maga, vagyis a könyv. :)

Pár száz évvel később - napjainkhoz képest - a ma ismert Amerikai Egyesült Államok már egy ideje megszűnt létezni. Helyette egy csonka országban uralkodik a Köztársaság. A maradék részen a lázadók élnek, akik megpróbálnak betörni a Köztársaságba mert újra akarják egyesíteni az országot. Folyamatosan háborúzik a két fél egymással, s ha ez nem lenne elég, akkor még a pestis is állandó részvevője a hétköznapoknak, folyamatosan tizedelve ezzel a civileket.

Day elég sok borsot tört a Köztársaság orra alá, és érthető módon ez nem is tetszik nekik. Volt eddig minden: rendszer szabotázs, bankrablás, lopás, csalás… de sosem gyilkosság. Minden lehetséges módszerrel megpróbálták elfogni, sikertelenül, ami azért is figyelemreméltó, mert Day még csak 15 éves. A Köztársaság pedig semmiben sem ismer tréfát és azt tervezik, hogy amint elfogják, kemény kihallgatásnak (értsd: kínzásoknak) vetik alá.

June kiemelkedően intelligens. A kadétiskola legjobbja, ő idáig az egyetlen, aki 1500 pontos, maximális eredményű tesztet írt, amit a tízévesekkel szoktak megíratni. Most 15 éves, de már a végzősök között tanul a katonai egyetemen. Egy nap azonban szörnyű hírt kap: a hírhedt bűnöző Day meggyilkolta a testvérét miután betört egy kórházba és pestis elleni gyógyszert lopott. June azonnali szolgálatba lépési engedélyt kap a katonák vezetőjétől, és megkérik, hogy segítsen nekik elkapni Day-t. June pedig bosszúvágyban égve előáll egy nagyon is sikergyanús tervvel. Hisz egy olyan hétköznapi embernek, mint Day nem lehet esélye egy olyan szuperokos ember ellen, akit harcra képeztek ki.

Day és June hasonlóan gondolkodnak, ezért is terveznek mindent alaposan meg, kerülik az idegeneket és a rázós helyzeteket. De amint találkoznak egymással mindketten elkövetnek egy hibát. Érezni kezdenek valamit a másik iránt…

Azt olvastam valahol, hogy ez a könyv a Kapj el ha tudsz! és az Éhezők viadalának keveréke. És azt kell, hogy mondjam, hogy nagyszerűen eltalálták ezzel a jellemzéssel az egész könyvet.

A Negyedik című könyvhöz hasonlóan ennek a könyvnek a jogait is már jóval megjelenés előtt megkaparintotta egy filmstúdió. A CBS-é lesz az érdem, hogy kasszasiker gyanús filmet forgassanak belőle.

A stílus gördülékeny, a karakterek jól felépítettek (főleg Day és June). June nem volt elsőre szimpatikus nekem, Day viszont annál inkább. Ő egyből elnyerte a szimpátiámat, a kezdetektől szurkoltam neki. June azonban annyira pökhendi az elején, annyira el van telve önmagával, hogy nem lett a szívem csücske. Aztán persze az ő személyisége is alakult rendesen. A Day nevű prés nem kímélte a lelkét.

Marie Lu

A fejezetek váltják egymást, egyszer Day szemén keresztül figyelhetjük az eseményeket, aztán pedig June lesz a vezetőnk.

Az egyetlen kifogásom ellene az a szereplők életkora. Annyira nehéz ennyire komoly és érett 15 éveseket elképzelni, akik ilyen nehéz időkben is megállják a helyüket. Én legalább 17 éveseknek írtam volna meg őket.

A borítóról: én azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszik ez az ezüst színű borítás. Youtube videón láttam egy blogger kezében hogy is néz ki valójában. Egy digitális kép nem igazán tudja visszaadni azt a tükröződést ahogy kinéz. :)

Nem csak a tinédzser korosztálynak, hanem felnőtteknek is szívből ajánlom. Éhezők viadala és lightosabb disztópia rajongóknak érzésem szerint nagyon fog tetszeni!

A könyvsorozat trilógia lesz, második része Prodigy címmel fog megjelenni 2013 január végén Amerikában.

A Legenda magyarul idén november végén jelenik meg.