Brent Weeks: Az árnyak útján

Jaj! Már bő egy éve várom, hogy közzétehessem ezt a recenziómat! Annyira megszerettem ezt a könyvet és annyira akartam már ajánlani nektek, de csak most, röviddel a magyar megjelenés előtt jött el végre az ideje.

Brent Weeks első regénye rögtön trilógiának íródott (Éjangyal trilógia), és igen rendhagyó módon csupán 1-1 hónap eltéréssel jelentek meg a folytatások. Mivel alapvetően én sem szeretek olyan sokat várni a fejleményekre, ha az előzmények tetszettek, így én igen pozitívan fogadtam ezt az ötletet. Egy kis utána olvasást követően azt is megtudtam, hogy a könyveknek már saját kis rajongó tábora is.

A történet alapja fantasy, de igen izgalmas kalandregény is egyben. Van benne minden, ami kell: szerelem, árulás, hűség, politikai cselszövések, háború, küldetést teljesítő hősök, hősök akik maguk sem tudják eldönteni, hogy a jó vagy a rossz oldalon állnak-e, és rengeteg gyilkosság.

Cenaria Királyságban egy éjjel Azoth, a 10 éves kisfiú éppen rézpénzeket halászik ki egy fogadó alatti sáros részről, amikor a feje felett gyilkosság történik. Egyetlen ember vagy fél tucat másikat intéz el úgy kb. 3 másodperc alatt. A fiú mukkanni sem mer, főleg miután rájön, hogy az az ember a feje felett nem más mint Durzo Blint a híresen hírhedt bérgyilkos. Nem sok idő kell ahhoz, hogy újra találkozzanak, de Azoth ezúttal bátrabbnak mutatkozik és Durzo nyomába ered. Erős elhatározása, hogy Durzo tanonca lesz. A bérgyilkos egy nehéz feladat elé állítja, ha teljesíti akkor maga mellé veszi és megtanítja a mesterség minden csínyjára bínjára. Ha azonban engedetlen lesz, a büntetése elfenekelés helyett halál. Azoth hezitál, erőt gyűjt de túl későn teszi meg amit kell, a két barátja közül az egyik - Jarl - az  idősebb fiúk martalékává válik, és onnantól mind szexuálisan, mind lelkileg bántalmazzák. A másik barát, Baba - egy 7 éves kislány - szenvedi el azonban a legnagyobb megtorlást: félholtra verik és könyörtelenül megkéselik. A fiúnál betelik a pohár, és felkészül rá, hogy teljesítse jövőbeli mestere első parancsát, mely attól a naptól fogva mind Azoth, mind Durzo életére rányomja bélyegét, a sors pedig nem engedi, hogy felejtsenek. Sok évvel később Durzo és Azoth kulcsfigurákká válnak a Khalidoriak szemében, akik hátba kívánják támadni az országot, és el akarják foglalni ezt a királyságot. Talán az egyikük számára még van kiút, de képes-e bármelyikük is bízni a másikban? Van-e becsülete a bérgyilkosoknak?

Ahogy Gandalf mondta a Gyűrűk urában: "A tábla készen áll, a bábuk mozognak."

A könyv felétől pontosan ilyen érzés keríti hatalmába az olvasót, és egészen a végéig el sem engedi. Pontosan olyan, mint a sakk, fogalmunk sincs, mit fog lépni a másik. A könyv vége, még koránt sem a befejezés. Maradtak még bábuk, akik képesek mattot adni, a második rész róluk szól.

Alapjában nem szeretem annyira a szaftos, vérben tocsogó történeteket, de ez még elment. Nagyon sok benne a halál és a harc, de nem voltak undorítóak, sokkolóak vagy unalmasak (olyan is lehet, találkoztam már hasonlóval). Tetszett a politikai összetettség, hogy sok dolog valóban az utolsó pillanatban derül ki, és csak nagyon kevés következtetésem bizonyult helytállónak. Ez jó, mert azt jelenti újat mutat, izgalomban tart.

Ajánlott azoknak, akik szeretik a fantasy (természetesen) és olyan fantasyket is szeretnek olvasni, amiben nincsenek mitikus lények, de sok benne a rafinéria és a varázslat. A helyenként nem túl lélekmelengető beszólásért az alsó korhatár szerintem a 14 év. (Lehet, hogy túl szigorú vagyok?)

A magyar borító egyben az eredeti is. Én némi hasonlóságot vélek felfedezni Hayden Christensen és a borítón lévő figura között, de lehet hogy csak az én szemem káprázik :)

A könyv filmes jogait már megvették, méghozzá nem is egy stúdió hanem egy színész, név szerint pedig nem más, mint Cam Gigandet aki James-t játszotta az Alkonyatban. Ha ő is szerepet szeretne majd játszani a filmben, akkor Durzo Blintként tudnám őt elképzelni. Szerintem illene is hozzá az a szerep.

Brent Weeks már dolgozik a második Trilógián, azt állítja hamarosan ennek is megjelennek a további részei. Azt is mondja, hogy az más háttér lesz. Megismerve a fantázia világát… hiszek neki!

Magyar megjelenés: október eleje
Kiadja a Könyvmolyképző

És akkor íme egy kis csemege, a trilógia első részéből:

ejangyal_arnyak_1_3

Csak úgy

Még mindig nem tudom, hogy el fogom-e olvasni a Hívj be! című könyvet és ebből következik, hogy még  a filmben sem vagyok bizonyos, de azt azért meg kell valljam az amerikai filmes verzió poszterei egyre jobban tetszenek.

Íme a legújabb eresztés. Szerintem nagyon ott van!

Úgy néz ki az Éhezők viadala végre rendezőt kap!

Mint arról már korábban beszámoltam a világhírű Éhezők viadala trilógia első részének jogait a Lionsgate vette meg, és eddig még csak azt lehetett tudni biztosra, hogy maga az írónő fogja írni a forgatókönyvet, akinek már van tapasztalata e téren.

Most egy kis friss hírrel is szolgálhatok, ugyanis úgy néz ki, hogy a rendező kiléte is fixálásra kerül végre, bár az illető maga még nem nyilatkozott.
A Lionsgate első számú jelöltje az a Gary Ross, aki a Vágta (2003) és a Pleasentville (1998) című filmeket is rendezte, igaz eddig nem is nagyon tud felmutatni mást rendezőként. Következő filmje 2011-ben kerül a mozikba, úgyhogy szerintem nagyon jó anyagot kellett, hogy bemutasson a gyártónak ha ennyire őt akarják. Ráadásul eddigi 3 legutóbbi filmjében Tobey Maguire-el dolgozott együtt, így lehet hogy majd erre a filmre is hozná magával? Ez csak az én kérdésem, eddig szó nincs róla. Ha igen, akkor viszont nem tudom elképzelni melyik szerepet játszhatná...

A Lionsgate nem titkolt reménye, hogy olyan lesz számukra ez a film, mint a Summitnak az Alkonyat sorozat, és nagyon reménykednek benne, hogy meg tudják fogni a fiatalokat. Ezek után nem csoda hogy már hónapok óta válogatnak a rendezők között. Bár az is igaz, hogy "Aki sokat válogat, hoppon marad". Remélem nem.

Nem tudom ki jöhetnek náluk szóba mint főszereplők, de nagyon remélem, hogy nem világhírű sztárokat akarnak választani.

a forgatás kezdetét jövőre ígérik.

Tamora Pierce: A Nőstényoroszlán éneke sorozat

Kislány koromban nem sok lányos dolog érdekelt, inkább matchboxokkal játszottam, kisvonatoztam, legóztam, kártyáztam (autós kártyával természetesen) és fára másztam. Barbie és társai csak később kaptak szerepet az életemben, de a mai napig szívesen gondolok azokra a napokra amikor a kisautóimmal brümmögtem a nagyszőnyegen vagy építettem fel első házamat. Talán ezért is áll olyan közel a lelkemhez ez a könyv sorozat, bár meggyőződésem hogy sokan vagyunk lányok, akik nagyon szerették a kemény, talpraesett ugyanakkor mégis kedves főhősnőket a mesékben és filmeken. Mondanom sem kell egyik legkedvesebb sorozatom a Fantaghiro volt, és mindig ámulva néztem a hős hercegnő hőstetteit.

Egy kis nosztalgia: http://www.youtube.com/watch?v=ArCfya5U9qI&feature=related

Tamora Pierce hősnője pontosan az ilyen kívánalmaknak felel meg. Trebondi Alanna bátor, kitartó, kedves, segítőkész, nemes lelkű és hős lovag.

1. rész - Az álruhás lovag

Alanna és ikertestvére Thom nagy nap elé néznek: Thomot a fővárosba küldik, hogy lovagi nevelésben részesüljön, Alannát pedig az Istenek városába, hogy igazi nemes hölgyet faragjanak belőle. Thom nem akar kardokkal hadonászni, Alanna pedig nem akar naphosszat pukedlizni. Kockázatos tervet eszelnek ki. Alanna megy a fővárosba, fiúnak adva ki magát, Thom pedig a kolostorba, ahol nem csak hölgyeket fogadnak hanem fiúkat is, hogy varázslónak tanulhassanak. Ettől a naptól kezdve Alanna eldobja szoknyáit, hogy Alanként izzadjon, kardozzon, lovagoljon és verekedjen. Az egyetlen aki ismeri titkát (bátyján kívül) az hűséges szolgája Korem, aki a kiképzés alatt végig a közelében marad. Alanna a királyi udvarba érkezése után nem sokkal máris beszerez magának egy ellenséget, aki még az idősebb fiúk pártfogása ellenére is folyamatosan zaklatja a lányt. És akkor ott van még a rengeteg tanulás és gyakorlás. Sok barátot is szerez az udvarnál, kedves, őszinte, határozott és becsületes természetével hamar megszeretik őt. Közülük ketten különösen közel kerülnek a szívéhez: Jonathan herceg, a király fia és George a tolvajok királya. Az első részben még nem sok kalandban van része, inkább a lovagi iskola nehézségeit és a barátságok szövődéseit izgulhatjuk végig. Azért a fináléra akad egy kis harc is, hogy ne tartsuk túl könnyűnek főhősnőnk életét.

Egyből magába rántott a történet. Szinte le sem tettem a könyvet, ülve, állva, fekve, ahogy éppen módon és lehetőségem volt rá olvastam s olvastam. Bár a történet hőse egy fiatal lány, ne gondolja senki, hogy ezt csakis tini lányok élvezhetik.

2. rész - Az istennő kezében

Alanna immár 14 éves és előlépett fegyverhordozóvá, méghozzá nem is akárkinek a fegyverhordozójává. Egyik este éppen küldetésből megy hazafelé, amikor is ideiglenes szálláshelyén váratlan látogatója akad. Pontosabban kettő. Első döbbenete után kénytelen rájönni, hogy ő magának az anyaistennőnek a kegyeiben van. Míg egyikük távozik a helyszínről a másikuk Alanna mellett marad, hogy a későbbiekben Alanna árnyékaként a lányt mindenhova kövesse, vigyázzon rá és időnként helyre tegye, ha már túl nagy hülyeséget akar csinálni. Ebben a részben Alanna először szembesül női igényeivel, miszerint jó lenne ékszereket hordani, szép ruhákat viselni és a fiúknak tetszeni. Két fiú, akik már ismerik titkát  mindenesetre nagyon is szívesen venné ha kitűntetné figyelmével. Újabb 4 év telik el és a könyv végére Alanna túl van már egy háborún, egy lovagi próbán és még egy életre-halálra szóló párbaj is vár reá. 

Ez a rész is hamar megvolt. Ahogy letettem az első könyvet emeletem is fel a másodikat. Nem kellett csalódnom ugyanolyan intenzíven fogott meg a történet. Itt ég több volt az izgalom, és a szerelem bimbója is kezdett már kibontakozni.

3. rész - A magányos harcos

Alanna elhatározása, miszerint hős kalandokba fog keveredni, nem is tart sokáig, hisz nem sokkal távozása után máris egy csapat fegyveres támad rá és Koremre. Kardcsapás kardcsapást követ, majd tárgyalás következik és Alanna hirtelen azon kapja magát, hogy ő és Korem már egy sivatagi törzshöz tartoznak. Csodás érzéke az ellenségek magához „édesgetésében” itt sem hagyja cserben. A Véres Sólymok törzsfőnöke oly feladattal látja el, amelyet Alanna nem tud majd sokáig végezni, ezért keresi utódait. Közben Jonathan herceg is bekerül a képbe, akinek hihetetlen dolgot ajánlottak fel. Ha elfogadja, jövőbeli királyként egyesítheti végre királyságának összes népét. Mire végeznek feladataikkal a sivatagban már nem tekintenek egymásra ugyanolyan szemmel, és lehet hogy útjaik örökre szétszakadnak. George-nak a vége felé már több szerep jut a könyvben, igaz a nehézségeinek száma is nő ezzel. Ha nem vigyáz nem csak ő, hanem édesanyja és Alanna is veszélybe kerülhet.

Huh, ennél a könyvnél nem volt olyan nagy a lelkesedésem. Az első két harmada nekem unalmas volt. Olyan volt, mintha nem is ugyanaz az író írta volna Néhol a történet kissé erőltetett volt, és voltak benne unalmasabb részek is. Az utolsó egyharmadtól azonban visszatért a lendület, és megint olajozottabban vettem fel a következő és egyben utolsó könyvet.

4. rész - A csodatévő drágakő

Nem sokkal azután folytatódik a történet ahol a harmadik rész véget ért. Úgy tűnik végre itt a nagy kaland amelyre oly régóta vágyott már a lány. Ezúttal a királyság határát is átlépi, és egy idegen háborúba is belekeveredik. Új kísérője van, aki maga a leghíresebb Sang Sárkány, aki a leghíresebb harcos a sangok között, akiről hamar kiderül, hogy nem szereti a mágiát, de annál inkább Alannát. Miközben veszélyes útjukon vándorolnak George és Jonathan is folyamatosan küzd saját problémáival odahaza. Bár látszólag különböző okokból mégis mindkettejük élete veszélyben van, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a belső árulókkal és orgyilkosokkal. Alanna egyre érzi, hogy szükség van rá odahaza, ezért minél előbb be akarja fejezni küldetését, hogy hazatérjen és meg tudja mi a helyzet. Bár eddigi élete kalandos és veszélyes is volt, azok mind semmik voltak ahhoz képest, ami szeretett fővárosában vár rá.

Bár ez a rész jó száz oldallal hosszabb, mint az első három, mégsem éreztem ebből semmit. Ha lehetett volna még tovább olvastam volna Alanna történetét, de bárhogy lapozgattam is nem voltak rejtett oldalak sehol sem, hogy csillapítsák kissé igazságtalanságnak érzett csalódottságomat.

Mindent egybevéve hatalmas élmény volt számomra ez a sorozat. De nem csak számomra, mert, ahogy tettem le a könyvet, még ideje sem volt koppannia az polcon máris emelte fel a párom utánam, hogy ő is olvashassa. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy fiúk is élvezhetik ezt a történetet, nem csak mi lányok vagyunk kivételezettek.

Az egész sorozatban erősek voltak a karakterek, mindenféle megerőltetés nélkül magam elé tudtam képzelni őket. Tamora Piercenek csodás érzéke van az izgalomkeltéshez és a leírásokhoz egyaránt. Nem csinálja feltűnően, mire észbe kap az ember máris befészkelték magukat a szereplők az agyába. Nem tudom hogyan csinálja, de ezt sok írónak tanítani kéne. Nem voltak túl hosszú tájleírások sem, semmi szájbarágás és semmi felesleges bonyodalom. (Na jó a harmadik részben kissé rezgett a léc). A középkori királyság szinte az orrunk előtt van mind a sajátos forgatagával, háborúival, várfalaival és romantikáival. Igaz kissé feministábban és több varázslattal, mint ahogy a töri könyvekben tanultuk, de pontosan ez kell egy magamfajta lánynak aki a lelke mélyén kalandvágyó és fiús marad. Volt, hogy közben a BBC féle I. Erzsébet a szűz királynő című sorozat zenéjét hallgattam közben és tökéletesen belesimult a díszletbe és történetbe. Ha már ifi koromban megjelent volna ez a sorozat és az írónő többi könyve, azt hiszem egész nap csakis Tamora Piercet olvastam volna. (Jó jó, így is megtettem, na! :)

És mivel nem tudott nyugton hagyni a gondolat hogy vége nincs több, ezért utánajártam egy kicsit az írónőnek és műveinek az interneten. Alanna-nak közvetlenül nincs több kalandja, azonban magának a királyságnak lesznek más hősei is, mind Alanna előtről és utánról is. Az egyik sorozatban maga a lány (aki akkorra már családanya) is feltűnik.

Sajnos magyarul nem jelent meg több rész. Sajnálom, hogy nem fedezték fel maguknak az olvasók, mert Fantaghiro kedvelőknek tényleg nagyszerű élmény.

Kiadó: Geopen (2006)

Paul Hoffman: Isten balkeze

Már az alapötlet hívogatja az embert, hogy lapozzon bele a könyvbe: egy sereg fiúgyermek akiket az úgynevezett megváltók nevelnek, hogy könyörtelen katonákat küldjenek a csatamezőre. Főhősünk Thomas Cale már az elején felbukkan a sorok között, amikor is egy füst alatt megismerhetjük egy napját a Menedékben, a Megváltók tanítási és nevelési módszereiből is kaphatunk ízelítőt vagy éppen a társaihoz fűződő kapcsolatát. A Menedék olyan hely ahol a fiúk hamar megtanulják, hogy ne kérdezősködjenek, ne barátkozzanak, ne legyenek önálló gondolataik és mindig minden körülmények között betartják azt amit parancsolnak nekik ellenkező esetben véres verés, legrosszabb esetben pedig halál lesz a jussuk. Családjuk nincs vagy eladták őket, a szökés lehetetlen, ha mégis megpróbálják és elkapják őket napokig tartó szenvedés majd a megváltó halál talál rájuk. Cale különbözik a többi fiútól, nem csak azért mert ő vele még brutálisabban bánnak mint a többiekkel, hanem azért is mert a szemei legtöbbször üresek, nincs bennük érzelem, a legtöbb társa maga is tart tőle. Félreértés ne essék nem egy kegyetlen öldöklő emberről beszélünk, egyszerűen hidegen számít ki minden lehetőséget a félelmet és a rettegést pedig már rég megtanulta elnyomni magában. Egy nap Cale rossz döntést hoz, ami kihat mind az ő mind a környék későbbi életére.

Mindenki tudja, hogy Isten jobbján ül maga a feltétlen szeretet és megbocsátás, de vajon ki ül a baloldalán és milyen jövőt hozhat nekünk embereknek?

Bár erősen emlékeztet az alaptörténet a Katona című filmre, melyben Kurt Russell szemén keresztül ismerhetünk meg egy kegyetlen és lelkiismeretlen katonákból álló világot – mégis tudott újat nyújtani, és azt hiszem, ez azért van, mert itt nagyon sokat tudhatunk meg a Menedéken belüli képzési és „nevelési” módszerekről valamint a főhős belső gondolatairól. Talán túl sokat is időnként, de azért nem kell megijedni, hogy túl véres lenne a sztori. Persze vannak benne gyilkosságok és időnként kegyetlenkedések is, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy nem zavaróak, hisz a nagyja az olvasó képzelőerejének határaira van bízva. Az események pörgősek az író pedig nagyon érdekesen ír, az olvasó egyszerűen mindig kíváncsi Cale következő lépésére.

Két negatívum azért mégiscsak rám talált olvasás közben: az első az, hogy nem tudtam hova tenni sem az országot, sem a kort ahol és amikor játszódik. Az egésznek középkori hangulata van, számszeríjakkal, fáklyákkal, csuhákkal és várakkal, mégis Memphisnek hívják a nagyvárost, ahol csupa olaszos nevű férfi és nő él, Hollandia pedig csak egy köpésre van. A megváltójukat nem keresztre feszítették, hanem felakasztották, de Szent István jobbja azért mégiscsak raktáron van. Erősen keveredett a valós történelem a fantáziával és ezzel nem mindig tudtam megbírkózni és hiányzott nekem egy térkép is, amit ilyen könyvek esetében sűrűn szoktam lapozni, hogy lássam hol is tart a főszerepelő pontosan. (Ez kissé azért kielégítésre került egy kis kutatást követően a könyv angol nyelvű honlapján: http://www.lefthandofgodtrilogy.com/map/ igaz ez nem mindig segít az angolul nem tudó olvasóknak) A másik negatívum a csataleírás a könyv egyik részében. Hosszú volt és unalmas (legalábbis nekem, mondjuk én lány vagyok) és megvallom őszintén, hogy ott pár bekezdést átugrottam, mert a csata végkimenetelére voltam inkább kíváncsi, na meg arra, hogy mi lesz már a főszereplőkkel. Olvastam egyszer egy kritikában (már nem emlékszem, hogy kinél) hogy szerinte Paul Hoffman nőgyűlölő és mennyire rossz fényben tűnteti fel a női nemet ebben a könyvben. Nos, én ebből semmit sem éreztem, főleg azért mert a férfiak szerintem időnként még rosszabb fényben szerepelnek. Csak annyi negatívum van benne amennyi egy átlag kosztümös filmben is, melyben nemes urak és hölgyek is szerepelnek a maguk udvari intrikáikkal egyetemben.

A magyar borító megegyezik az eredetivel, nagyon örülök és dicséretesnek tartom, hogy a Kelly már nem kísérletezget ezzel, csak ha biztosra mennek. Nincs semmi különös egyébként az egész grafikában, de a lila különböző árnyalataival és magával az egyszerűségével megragadja az embert. Elütési hibák alig voltak és a fordítás minősége is tetszett. Csak így tovább Kelly!

Fontos még tisztázni, hogy ez egy sorozat, amelynek ez az első része. Ezt követi majd még két rész, amelyeknek még az amerikai megjelenéséről sem tudni semmit, nem hogy a magyar boltokba kerüléséről. Remélem nem húzza, halasztja sokáig az író, mert félő hogy a fontos információk felére sem fogok emlékezni.

Mindettől függetlenül jöhet számomra a kaland következő része!

Hajból készült ékszerek

Mint arról már korábban beszámoltam Polly Shulman a Rajongás című ifjúsági könyv szerzőjének különös hobbija van. Emberi hajból készült viktoriánus ékszereket gyűjt.

Kerestem pár képet ezekről az ékszerekről és más különböző dísztárgyakról és van amelyikről meg nem mondanám így kép alapján, hogy haj is van benne, de van olyan is amitől fel áll a szőr a hátamon. A legtöbb szerintem emlékezési okokból készült, valami személyesebb egy fényképnél. Akad közte néhány ami tetszik is, például a gyűrű vagy a bross (le vnanak zárva üveggel még jó hogy jobban tetszik, nem lehet hozzáérni), de a karkötővel, a lenti családi képpel és a bizarr fenti kitűzővel nem tudok mit kezdeni, nekem az már sok.

Ha valakinek nagyon megtetszett ez a különös gyűjtőszenvedély és megadatik neki, hogy ellátogasson Missouriba (USA) akkor feltétlen keresse meg a Leil's Hair Museum-ot. A képek nagy része onnan származik.

A végére pedig egy igen különös dolog: a családi fénykép körül a keret fogságában a képen látható lányok, asszonyok hajából készült emlék látható. Érdekes...