2010. szeptember 15., szerda

Tamora Pierce: A Nőstényoroszlán éneke sorozat

Kislány koromban nem sok lányos dolog érdekelt, inkább matchboxokkal játszottam, kisvonatoztam, legóztam, kártyáztam (autós kártyával természetesen) és fára másztam. Barbie és társai csak később kaptak szerepet az életemben, de a mai napig szívesen gondolok azokra a napokra amikor a kisautóimmal brümmögtem a nagyszőnyegen vagy építettem fel első házamat. Talán ezért is áll olyan közel a lelkemhez ez a könyv sorozat, bár meggyőződésem hogy sokan vagyunk lányok, akik nagyon szerették a kemény, talpraesett ugyanakkor mégis kedves főhősnőket a mesékben és filmeken. Mondanom sem kell egyik legkedvesebb sorozatom a Fantaghiro volt, és mindig ámulva néztem a hős hercegnő hőstetteit.



Tamora Pierce hősnője pontosan az ilyen kívánalmaknak felel meg. Trebondi Alanna bátor, kitartó, kedves, segítőkész, nemes lelkű és hős lovag.

1. rész - Az álruhás lovag

Alanna és ikertestvére Thom nagy nap elé néznek: Thomot a fővárosba küldik, hogy lovagi nevelésben részesüljön, Alannát pedig az Istenek városába, hogy igazi nemes hölgyet faragjanak belőle. Thom nem akar kardokkal hadonászni, Alanna pedig nem akar naphosszat pukedlizni. Kockázatos tervet eszelnek ki. Alanna megy a fővárosba, fiúnak adva ki magát, Thom pedig a kolostorba, ahol nem csak hölgyeket fogadnak hanem fiúkat is, hogy varázslónak tanulhassanak. Ettől a naptól kezdve Alanna eldobja szoknyáit, hogy Alanként izzadjon, kardozzon, lovagoljon és verekedjen. Az egyetlen aki ismeri titkát (bátyján kívül) az hűséges szolgája Korem, aki a kiképzés alatt végig a közelében marad. Alanna a királyi udvarba érkezése után nem sokkal máris beszerez magának egy ellenséget, aki még az idősebb fiúk pártfogása ellenére is folyamatosan zaklatja a lányt. És akkor ott van még a rengeteg tanulás és gyakorlás. Sok barátot is szerez az udvarnál, kedves, őszinte, határozott és becsületes természetével hamar megszeretik őt. Közülük ketten különösen közel kerülnek a szívéhez: Jonathan herceg, a király fia és George a tolvajok királya. Az első részben még nem sok kalandban van része, inkább a lovagi iskola nehézségeit és a barátságok szövődéseit izgulhatjuk végig. Azért a fináléra akad egy kis harc is, hogy ne tartsuk túl könnyűnek főhősnőnk életét.

Egyből magába rántott a történet. Szinte le sem tettem a könyvet, ülve, állva, fekve, ahogy éppen módon és lehetőségem volt rá olvastam s olvastam. Bár a történet hőse egy fiatal lány, ne gondolja senki, hogy ezt csakis tini lányok élvezhetik.



2. rész - Az istennő kezében

Alanna immár 14 éves és előlépett fegyverhordozóvá, méghozzá nem is akárkinek a fegyverhordozójává. Egyik este éppen küldetésből megy hazafelé, amikor is ideiglenes szálláshelyén váratlan látogatója akad. Pontosabban kettő. Első döbbenete után kénytelen rájönni, hogy ő magának az anyaistennőnek a kegyeiben van. Míg egyikük távozik a helyszínről a másikuk Alanna mellett marad, hogy a későbbiekben Alanna árnyékaként a lányt mindenhova kövesse, vigyázzon rá és időnként helyre tegye, ha már túl nagy hülyeséget akar csinálni. Ebben a részben Alanna először szembesül női igényeivel, miszerint jó lenne ékszereket hordani, szép ruhákat viselni és a fiúknak tetszeni. Két fiú, akik már ismerik titkát  mindenesetre nagyon is szívesen venné ha kitűntetné figyelmével. Újabb 4 év telik el és a könyv végére Alanna túl van már egy háborún, egy lovagi próbán és még egy életre-halálra szóló párbaj is vár reá. 

Ez a rész is hamar megvolt. Ahogy letettem az első könyvet emeletem is fel a másodikat. Nem kellett csalódnom ugyanolyan intenzíven fogott meg a történet. Itt ég több volt az izgalom, és a szerelem bimbója is kezdett már kibontakozni.



3. rész - A magányos harcos

Alanna elhatározása, miszerint hős kalandokba fog keveredni, nem is tart sokáig, hisz nem sokkal távozása után máris egy csapat fegyveres támad rá és Koremre. Kardcsapás kardcsapást követ, majd tárgyalás következik és Alanna hirtelen azon kapja magát, hogy ő és Korem már egy sivatagi törzshöz tartoznak. Csodás érzéke az ellenségek magához „édesgetésében” itt sem hagyja cserben. A Véres Sólymok törzsfőnöke oly feladattal látja el, amelyet Alanna nem tud majd sokáig végezni, ezért keresi utódait. Közben Jonathan herceg is bekerül a képbe, akinek hihetetlen dolgot ajánlottak fel. Ha elfogadja, jövőbeli királyként egyesítheti végre királyságának összes népét. Mire végeznek feladataikkal a sivatagban már nem tekintenek egymásra ugyanolyan szemmel, és lehet hogy útjaik örökre szétszakadnak. George-nak a vége felé már több szerep jut a könyvben, igaz a nehézségeinek száma is nő ezzel. Ha nem vigyáz nem csak ő, hanem édesanyja és Alanna is veszélybe kerülhet.

Huh, ennél a könyvnél nem volt olyan nagy a lelkesedésem. Az első két harmada nekem unalmas volt. Olyan volt, mintha nem is ugyanaz az író írta volna Néhol a történet kissé erőltetett volt, és voltak benne unalmasabb részek is. Az utolsó egyharmadtól azonban visszatért a lendület, és megint olajozottabban vettem fel a következő és egyben utolsó könyvet.



4. rész - A csodatévő drágakő

Nem sokkal azután folytatódik a történet ahol a harmadik rész véget ért. Úgy tűnik végre itt a nagy kaland amelyre oly régóta vágyott már a lány. Ezúttal a királyság határát is átlépi, és egy idegen háborúba is belekeveredik. Új kísérője van, aki maga a leghíresebb Sang Sárkány, aki a leghíresebb harcos a sangok között, akiről hamar kiderül, hogy nem szereti a mágiát, de annál inkább Alannát. Miközben veszélyes útjukon vándorolnak George és Jonathan is folyamatosan küzd saját problémáival odahaza. Bár látszólag különböző okokból mégis mindkettejük élete veszélyben van, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a belső árulókkal és orgyilkosokkal. Alanna egyre érzi, hogy szükség van rá odahaza, ezért minél előbb be akarja fejezni küldetését, hogy hazatérjen és meg tudja mi a helyzet. Bár eddigi élete kalandos és veszélyes is volt, azok mind semmik voltak ahhoz képest, ami szeretett fővárosában vár rá.

Bár ez a rész jó száz oldallal hosszabb, mint az első három, mégsem éreztem ebből semmit. Ha lehetett volna még tovább olvastam volna Alanna történetét, de bárhogy lapozgattam is nem voltak rejtett oldalak sehol sem, hogy csillapítsák kissé igazságtalanságnak érzett csalódottságomat.



Mindent egybevéve hatalmas élmény volt számomra ez a sorozat. De nem csak számomra, mert, ahogy tettem le a könyvet, még ideje sem volt koppannia az polcon máris emelte fel a párom utánam, hogy ő is olvashassa. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy fiúk is élvezhetik ezt a történetet, nem csak mi lányok vagyunk kivételezettek.

Az egész sorozatban erősek voltak a karakterek, mindenféle megerőltetés nélkül magam elé tudtam képzelni őket. Tamora Piercenek csodás érzéke van az izgalomkeltéshez és a leírásokhoz egyaránt. Nem csinálja feltűnően, mire észbe kap az ember máris befészkelték magukat a szereplők az agyába. Nem tudom hogyan csinálja, de ezt sok írónak tanítani kéne. Nem voltak túl hosszú tájleírások sem, semmi szájbarágás és semmi felesleges bonyodalom. (Na jó a harmadik részben kissé rezgett a léc). A középkori királyság szinte az orrunk előtt van mind a sajátos forgatagával, háborúival, várfalaival és romantikáival. Igaz kissé feministábban és több varázslattal, mint ahogy a töri könyvekben tanultuk, de pontosan ez kell egy magamfajta lánynak aki a lelke mélyén kalandvágyó és fiús marad. Volt, hogy közben a BBC féle I. Erzsébet a szűz királynő című sorozat zenéjét hallgattam közben és tökéletesen belesimult a díszletbe és történetbe. Ha már ifi koromban megjelent volna ez a sorozat és az írónő többi könyve, azt hiszem egész nap csakis Tamora Piercet olvastam volna. (Jó jó, így is megtettem, na! :)

És mivel nem tudott nyugton hagyni a gondolat hogy vége nincs több, ezért utánajártam egy kicsit az írónőnek és műveinek az interneten. Alanna-nak közvetlenül nincs több kalandja, azonban magának a királyságnak lesznek más hősei is, mind Alanna előtről és utánról is. Az egyik sorozatban maga a lány (aki akkorra már családanya) is feltűnik.

Sajnos magyarul nem jelent meg több rész. Sajnálom, hogy nem fedezték fel maguknak az olvasók, mert Fantaghiro kedvelőknek tényleg nagyszerű élmény.

Kiadó: Geopen (2006)

3 megjegyzés:

onyx írta...

Üdv!
Én az imént fejeztem a negyedik kötetet. Nagyokat mosolyogtam, amikor olvastam, hogy egyazon véleményen vagyunk. Még a zenehallgatás is stimmel, csak én az Arthur király filmzenénéjét állítottam folyamatos lejátszásra. :D

Valóban kár a többi részért, hogy nem található itthon. De angolul hátha fennt van.

Borostyán írta...

Mindig öröm látni, hogy másnak is ugyanúgy tetszik egy könyv :)

onyx írta...

A blog is nagyon tetszik. Sok érdekeset olvastam itt, ami felkeltette az érdeklődésemet.