A szamarkandi amulett újraolvasása
után dobta magát, hogy ezt is újra előveszem, pedig ez a rész nem éppen a
kedvencem a három közül. Nem arról van szó, hogy utálnám vagy épp nem tartanám
legalább olyan jó írásnak mint az első részt, csupán arról van szó, hogy
Nathaniel ebben a részben kifejezetten unszimpatikus. (Nekem sem volt épp ínyemre a változás, ami végbement rajta, de hát a
mágusok sosem a becsületükről vagy a szívélyes személyiségükről voltak híresek.
Kivéve egyiküket, de most inkább nem beszélnék róla…) Röviden egy
beképzelt, felfuvalkodott hiú kis sznob lett belőle, aki annyira felértékelte
önnön fontosságát, hogy minden megnyilvánulása kisebb dühkitöréssel töltött el.
2 év telt el a szamarkandi
emulett eseményei óta. A történet ezúttal még szövevényesebb, még sötétebb,
mint az első részben volt. Először is kezdjük azzal, hogy valami nagy és
láthatatlan valami huligánkodik London belvárosában, aki az álca alá látott nem
mondhatta már tovább, hogy mi is az, hisz azonnal meghalt. Ráadásul Nathanielre
akarják kenni az egészet, őt akarják politikailag feláldozni, hogy még nem
találtak semmi nyomot az elkövetőhöz. Nathaniel démonai sorra kudarcot
vallanak, ezért nem tehet mást, mint ígérete ellenére újra megidézi Bartimaeust
(Vagyis szerény személyem. Másnéven: Szakar
Al Dzsini, Hatalmas Negorzó és az Ezüsttollú kígyó! Én építettem újjá Uruk,
Karnak és Prága falait. Én beszéltem Salamonnal. Én vágtattam a prérin a
bölényősökkel! Én vigyáztam a régi Zimbabwét, mielőtt lehullottak a kövek, és a
nép sakálok lakomájává vált! Én vagyok Bartimaeus! Nincs aki uralkodhat
felettem!) Hm, talán mégis vannak akik uralkodhatnak feletted. Nathaniel
például egész jól csinálja… (Öhm… hol is
tartottál a történettel? Valami olyan rémlik, hogy Nathaniel megidézte szerény
személyem…)
Igen, nos Bartimaeus nem
csapkodja éppen a földhöz fenekét örömében, hogy újra láthatja Nathanielt, és
ez Nathanielnek is kényszerpálya, de egy korábbi egyezséghez hasonló
megszületése után mindketten alábbhagynak a morgolódással. Legalábbis a
hangossal, ugye Bart? :D (Fogalmam sincs
miről beszélsz! Azoknak az ősi nyelven kimondott mondatoknak semmi köze nem
volt gazdámhoz! – *elmélyülten piszkálja a körmét* )
Na persze! :P
Bartimaeus ezúttal még több
kockázatnak teszi ki testi épségét, egyszer például amikor szemben találja
magát a rejtelmes, ködbe burkolózó monstrummal egy egész épületrész omlik rá. Nem
épp kecses kilépő az egyszer biztos! (Hé!
Igazán értékelhetné már végre valaki, hogy életem kockáztatása révén sikerült
megtudnom a mindent eldöntő infót!) Bartimaeus valóban megszerzi a
szükséges információt, szavai azonban jórészt süket fülekre találnak. Sokkal
kényelmesebbnek tartják ha Nathaniel viszi el a balhét, mint a … most
eláruljam, mi az? Inkább nem, bár valószínűleg úgyis rájöttök magatoktól, nem
nehéz. :P
Nathaniel dicséretére legyen
mondva hisz a dzsinnek és Prágába repül, ahol nem mindennapi ügynök veszi fel
vele a kapcsolatot, a többiről már nem is beszélve. (Háztetőkön rohangálás, robbantások, épület összedőlés, fekete mágia. Tudjátok! A szokásos.) Persze megint Bartimaeus
lesz az, aki kihúzza a szarból a srácot, és Nathaniel az, aki még nagyobb
kupacot hord össze. (Tessék! Végre valaki
másnak is feltűnt!)
Harmadik főszereplőnek csatlakozik
ehhez a nem mindennapi kis csapathoz Kitty is. Őt az első részben annak az
utcai bandának a tagjaként ismerhettük meg futólag, akik ki akarták rabolni
Bartimeust és később Nathanielt. Mint kiderül, ez a kis banda jóval több, egy
közönséges huligán hordánál, ők ugyanis maguk az Ellenállás. És terveznek
valamit. Valami nagy kaliberűt. Kitty pedig már most aggódik, és joggal…
Ki mozgatja a háttérben a
szálakat? Ki az, aki mind Nathaniel, mind Bartimaeus, de még Kitty életét is
befolyásolni tudja?
Kicsit utána kellett néznem ennek
a Prágai gólemnek. Ha esetleg más sem lenne kapásból tisztában ezzel a gólem
dologgal akkor íme:
 |
| Kép Forrása |
„A 16. században Prága
a művészet és a tudomány egyik legfontosabb európai központja volt. II. Rudolf
császár hírneves tudósokat gyűjtött maga köré, és szenvedélyesen kutatott a
böcsek köve után, amely örök fiatalságot ad és mindent arannyá változtat. A
városban ma is az egyik fő nevezetesség az Aranyművesek utcája. Rudolf császár udvarába bejáratos
volt Lőw rabbi is, a prágai zsidók vezetője, aki maga is jelentős tudós volt: a
vallási kérdéseken és az óhéber nyelven túl foglalkozott csillagászattal,
matematikával, mechanikával és fizikával. A
zsidók II. Rudolf uralkodása alatt viszonylagos békében élhettek, de még így is
sokszor megtámadták és fenyegették őket. A legenda szerint a nagy tudású Lőw
rabbi népe védelmére alkotta meg a gólemet: egy hatalmas agyagóriást készített,
és titkos varázsigéket mormolva életre keltette. A gólemnek nem volt lelke, és
nem tudott beszélni, de akárcsak egy robot, minden rábízott feladatot
elvégzett, és oltalmazta a zsidókat. A történet sok változatban él: van, aki
úgy tudja, a gólem láthatatlanná tudott válni, a puszta érintésével égetett, és
a rabbi sétapálcájával megidézte a halottak szellemeit. Lőw az emet szót
írta a homlokára, amely héberül igazságot jelent.
Az embereket azonban
nyugtalanította a félelmetes óriás, amely egyre erősebb és erőszakosabb lett,
és gondolkozás nélkül cselekedett. Egyszer Lőw megbízta, hogy vizet merítsen,
és hordja ki az emberek házaiba, majd elment a zsinagógába imádkozni. Hamarosan
kétségbeesett asszonyok szaladtak utána : a gólem egyre csak hordta a vizet, és
elárasztotta házaikat, mert a rabbi elfelejtette megállítani. Amikor a gólem
ártatlan keresztényeket kezdett bántalmazni, Lőw rabbi ravasz cselhez
folyamodott: a homlokára írt szó első betűjét letörölte. Így lett az emetből met,
amely halált jelent. A varázslat hatására a gólem azonnal apró darabokra tört.
A legenda szerint ezeket az agyagdarabokat őrzik a poros könyvhalom alatt a
prágai padláson, s ha valaki tudja a titkos varázsigét, felélesztheti a
gólemet.”
Ez az egyik legenda a sok közül,
mert bár az alapok általában ugyanazok (Prága, Löw rabbi személye, a gólem agyagból
készülte, és az hogy a rabbinak meg kellett állítania) de történetileg bizony
sok helyen eltérnek.
 |
| Kép Forrása |
Kétszer is jártam már Prágában,
és eddig sajnos egyszer sem láttam olyan szuvenírt, ami a Gólemet ábrázolta
volna, pedig állítólag lehet kapni olyat. Lehet egyet hazahoztam volna
magammal, hátha rájövök mi az a varázsige :) (Csak légyszi szólj előtte, jó? A behemóttal ugyanis nem rajongunk egymásért.)
A könyvre visszatérve, Bart hozza
a formáját mind ügyességileg, mind agyafúrtságilag, mind szabadszájúságilag (mind tökéletességileg, mind szerénységileg,
mind szellemességileg, mind utolérhetetlenségileg …) Elég lesz. :)
Ez a könyv is kihagyhatatlan
darabja a gyűjteménynek és tökéletesen passzol hozzá az új borító is, amin
Bartimaeus láthatjuk vízköpő alakban (pedig nem az a kedvencem), csakúgy mint az első résznél. Beleznai
Kornélt egyszerűen nem győzöm dicsérni! Az első részt még Tóth Tamás Boldizsár fordította,
a második és harmadik részt viszont már Pék Zoltán. Nem venni észre a
különbséget. A fordító nagyszerű munkát végzett!
Ne maradjon le róla senki, aki szerette az első részt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése