Polly Shulman: Rajongás

Régóta lógok már ezzel a bejegyzéssel, pirulok is rendesen.

Julie kedves és segítőkész lány, ha bántja is valami nem teszi azt szóvá, inkább önmérsékletet tanúsítva csukva tartja a száját. Ezt mostanában sűrűn van alkalma gyakorolni édesapja új házában szintén új asszonykája mellet, de ha nagyon megszeret valamit vagy valakit, akkor azt hosszú időre teszi. Asleigh legjobb barátnője azonban az ő szöges ellentéte, hirtelen természetű, igen zajos és rajongani tud bármiért, ami az útjába téved és megtetszik neki. Julie eddig minden őrültségében támogatta barátnőjét, és még hajlandó is volt azokban asszisztálni neki, de a legújabb hóbortot már erősen nyeldekelve veszi be. Asleigh legújabb szenvedélye Jane Austen könyve a Büszkeség és Balítélet lett, amivel ütközési pontot ért el, hisz ez az amiért Julie évek óta teljes szívből rajong. Persze hozza a Julie-formát és nem szól egyetlen szót sem, és lenyeli a békát, de azért már kigúvad a szeme annak a páratlan ötletnek a hallatán, hogy ők ketten lógjanak be a Balmoral Akadémia báljára, hogy megtalálják a maguk Mr Darcy-ját és Mr Bingley-jét. Villámgyorsan követik egymást az események azon az éjszakán és mire vége lesz a napnak, Julie arra eszmél fel, hogy barátnője meg ő ugyanabba a fiúba szerelmesek. Vajon képes-e Julie ezúttal a sarkára állni, vagy ezúttal is megadóan feláldozza saját vágyait legjobb barátnőjének boldogsága érdekében?

Az igazat megvallva még sosem hallottam Polly Shulmanról azelőtt, csupán a magyar kiadás kapcsán kaptam fel a fejem. Miután utána informálódtam az írónőnek a neten nem is kicsit meglepődve olvastam, hogy emberi hajakból készült viktoriánus korabeli ékszereket gyűjt. Bláh, ez nekem túl morbid, bár az is igaz, hogy nem vagyok oda idegen emberek hajáért. Már az is bosszant ha idegen emberek haja hozzámér a BKV-n.

Érdekes gyűjtési szenvedély ide vagy oda, meg kell hagyni kellemesen ír és Julie és Parr karakterét igazán szerethetővé tette, végig drukkoltam nekik.

Nincsenek benne világmegváltó gondolatok, sem szuper erővel rendelkező lovagok és az is igaz, hogy kissé habos-babos és helyenként nagyon rajongó, de az arányok nagyon kellemesen vannak keverve, és különben is van az úgy, hogy ilyen egyszerű könyv kell a női léleknek.

Ajánlom az ifjúságnak és a fiatal lelkű felnőtteknek, na meg persze Jane Austen rajongóknak.

Szeretnél Katy Parry új videójában szerepet kapni?

Katy Perry és a Magyar Telekom Rt jóvoltából, most magyarok is szerepelhetnek majd (számszerint 29-en) az énekesnő új videóklipjében, melyet szeptemberben forgatnak majd valamelyik európai városban. A helyszín és a szereplők még nem kerültek kiválasztásra, de most itt a nagy alkalom, hogy bárki megmutathassa mit tud és szerepet kaphasson (még ha nyúlfarknyi is) egy nemzetközi produkcióban.

Ha valakit érdekel a válogatás menete, akkor katt a képre!

Legutóbbi videóklipje:

Cory Doctorow: Kis testvér

Az itthoni blogosoknak, akik írói babérokra pályáznak bíztató példa lehet Cory Doctorow. A 2000-ben indult Boing Boing társbloggereként már szerzett magának egy kis ismertséget, abszolút hírnevet azonban a 2008-ban megjelent Kis testvér című könyvével szerzett. Jelenleg is közreműködik az említett blog szerkesztésében, de amellett, hogy még ír is, újságcikkeket is szokott publikálni.

A 17 éves Marcus egy nem túl távoli jövőbeli San Fransisco-ban él boldogan. Nem szenved hiányt semmiben. Szereti a barátait, akikkel kisebb nagyobb stikliket is véghezvitt már és a történet elején is épp lógni készülnek az iskolából, hogy egy nem túl legális játékban vegyenek részt. Nem sokkal ezútán hirtelen feje tetejére áll a világ. Porfelhő és rémülten rohanó emberek mindenütt. San Fransisco-t terrortámadás érte. A négy jó barát a hangszórók ordításainak engedelmeskedve követi a menekülő tömeget és a közeli metróállomáshoz futnak. Azonban meggondolják magukat és inkább visszatülekednek a szabad levegőre. Nagy hibát követnek el ezzel, segítség helyett kemény karok ragadják meg őket és megkezdődik a Belbiztonsági Hivatalnak (BH) köszönhető rémálom, amit valami csoda folytán csak a fiatalok éreznek a felnőttek azonban egy szükséges rossznak tartják, aminek kellemetlenségeit elviselhetőnek tartják cserébe azért, hogy elkapják a bűnözőket. Megszűnik a magánélet, lehallgatják a telefonokat, kamerákkal figyelik meg az utca emberét, lekövetik az internetes aktivitásokat és antennás kocsikkal szűrik ki a vezeték nélküli internet azon belül is az egyre népszerűbb és illegális Xnet felhasználóit. Rengeteg embert letartóztatnak, elviszik őket ismeretlen helyekre akikkel aztán úgy bánnak ahogyan nekik tetszik. Marcus nem felejt és nem is hagyja annyiban amit vele és barátaival tettek, meg akar fizetni a BH-nak és olyannak akarja újra látni Amerikát, mint a terrortámadás előtt: félelem nélküli élettel és szabad szólásjoggal. Kezdetleges eszközökkel a tarsolyában veszi fel a harcot ellenük, de a megfelelő emberek bevonásával a megfelelő pontra mért csapásokkal a BH félni kezd.

A Kis testvért az 1984-el emlegetik egy lapon és sokak szerint méltó utódja is.

Nem tudok ehhez hozzászólni, mert az 1984-et továbbra sem olvastam, pedig párszor már megígértették velem. A tudatalattim még ellenállni látszik, mert még csak a közelébe sem megyek annak a polcnak, amelyiken találni lehet.

Tehát maradok a Kis testvérnél, amelynek címe egyébként a Nagy testvér mintájára jött létre. A nagy testvér szeme ugye mindent lát, de ki is az aki figyeli a nagytesót? Hát a kis testvér, ki más!? A fő témája a rabságban remélt biztonságérzet a szabadság illúziójával meghintve. Ez az amit vágynak a felnőttek és ez az aminek paradoxonját a többség valahogy nem érzi, nem látja. És bár Marcus figurája nekem nem volt szimpatikus (ha nincs a közelben fegyveres erő akkor nagyon nagy szája tud lenni) abban azért mindenképpen igaza volt, hogy miközben naponta több tucat embert tartóztattak le és vallattak ki (köztük rengeteg kiskorút), addig egyetlen terroristát sem tudtak még felmutatni.

Mialatt a könyvet olvastam végig Michael Moore - Kóla, Puska, Sültkrumpli című filmje járt az eszemben, abból is egy bizonyos rész, amikor is azt boncolgatja vajon miért van sokkal több egy főre jutó gyilkosság az USA-ban, mint északi szomszédjaiknál, Kanadában, ahol szintén (elnézést a szóhasználatért de) fegyverbuzik élnek. Bár az ő felfedezése nem hivatalos és nem is bizonyított, azért elgondolkodtató: szerinte azért van mindez, mert az amerikai emberekbe minden nap azt sulykolják, hogy félniük kell. Félni kell a terroristáktól, a más bőrszínűektől, a szomszédtól, és az idegentől egyaránt. A híradóik és sorozataik tele vannak katasztrófa hírekkel, gyilkosokkal és csupa-csupa vérrel, így hát nem csoda hogy lassan már mindenki fél valamitől vagy valakitől.

Ezt éreztem ebben a könyvben is: az állandó félelem miatt senkiben sem bíztak meg, bezárkóztak és kígyót-békát kiabáltak arra, aki ellen érvelni mert. Az újságok persze itt is csak a pénzre, a bevételre hajtanak és cseppet sem érdekli őket az igazság. (ez mondjuk a legtöbb országban így van)

Doctorow kőkeményen megragadta a lényegét ennek az egész jelenségnek és szinte tökéletesen adta át ezt olvasóinak. Bár meg kell vallanom a számítástechnikai magyarázatoknál sokszor elmerengtem vagy keresztbeállt a szemem, mert nekem kínai volt amit magyarázni próbált. Kedves ötlet volt ezt tőle, csak nem számolt az olyan informatikai analfabétákkal, mint amilyen én is vagyok.

A magyar kiadásról: rengeteg benne az gépelési hiba, volt, hogy egyetlen oldalon hármat is találtam. Ez egy idő után már elég zavaró volt. A borító tetszik, olyan nemesen egyszerű, mégis lényegre törő, bár az amerikai és angol kiadásé azért még jobban bejön, azok olyan fiatalosan vagányak. :-) (Balról jobbra: amerikai, angol)

Michael Grant: Köddé váltak

Nem mondom, hogy felkészületlenül ért a magyar megjelenés, mert Amerikában már nagyon elterjedt volt ez a könyv. Úton útfélen belebotlott az ember, és mindenhol dicsérő szavakkal illették. Nem lett akkora siker, mint mondjuk Az éhezők viadala, de az olvasók egyöntetűen kijelentették, hogy márpedig ez egy jó könyv és ha a fene fenét eszik is beszerzik a második részt. Ezek után engem már az első részért is megevett a fene, de türtőztettem magam, mert akadt más könyv is, amin „túleshetnék”. Miután azonban egy véletlen Molyos böngészést követően kiszúrtam (kb. fél évvel megjelenés után), hogy édes anyanyelvemen is kapható már, nem sokat gondolkodtam.

Az alaptörténet érdekes, bár nem teljesen új.  

Egy szép napsütötte hétköznapon (tán még a madarak is csiripeltek), a Perdido Parton élő felnőttek és tinédzserek egy szempillantás alatt mind eltűnnek. Az egyik pillanatban még magyaráznak a táblánál, vezetik az autójukat, üvöltenek a telefonba vagy készítik az ételeiket, amikor is Huss! köddé válnak. Az iskolában korosztályoknak megfelelő reakciókat kapunk (akár tanulmánykép is lehetne): a kicsik csak pislognak és toporognak, nem értik mi történt, az alsósok vidámak és úgy érzik most mindenhez szabad a pálya, a 12-14 évesek azonban azonnal telefont ragadnak és próbálják utolérni a szüleiket. Sikertelenül. Sokan hazarohannak, páran fosztogatni kezdenek, de akadnak olyanok is, akik megpróbálnak másokon segíteni. Sam neve már ismert a suliban, évekkel ezelőtt már megmentette pár ember életét. Most automatikusan tőle várnak segítséget, rá figyelnek és tőle kérdeznek. Neki azonban nincs ínyére a dolog, úgy érzi nem ő a megfelelő ember erre a posztra, és ezt hamar a többiek tudomására is hozza. Mások azonban nagyon is szívesen kézhez veszik az irányítást, amiből hamarosan káosz és brutalitás születik. Sam és 3 jó barátja (Astrid, Edilio és Quinn) elindul, hogy megkeressék Astrid autista kisöccsét de útközben szó szerint falba ütköznek: hamar kiderül, hogy a város nem pusztán felnőtt mentes lett, hanem egy kemény, áthatolhatatlan fal veszi körül, amelyen kijutni vagy átlátni képtelenség. Izolálódtak, elzárták őket a külvilágtól. Mikor visszatérnek új vezető érkezik a városba. Valaki, aki sokkal nyugtalanítóbb, mint a helyi rosszfiúk csapata, valaki, aki hatalmas erő birtokában van, valaki aki nem óhajtja, hogy megváltozzanak a dolgok. Egyre több gyereken jelentkeznek abnormális tünetek, természetfeletti erő és testi átalakulás kíséretében, ráadásul ketyeg az óra, és mindenki, akinek közeledik a 15-dik születésnapja retteg, mert hamarosan köddé válik ő is…

Nagyon izgalmas volt, tényleg jól ír ez a Michael Grant, bár gondolom az ezt a könyvet megelőző 150 könyve azért adott gyakorlásra lehetőséget (nem, egyik könyve sem lett ismert, tulajdonképpen senki sem hirdeti ,hogy olvasta volna őket, a keresőben is nehezen akadtam pár darabra). A regény első felét leszámítva, ahol szükség van magyarázatokra (esetenként ködösítésekre) és pontos leírásokra, pörögnek az események. A második felét már egy ültő helyemben kivégeztem. A végén persze nyitott kérdés marad, ezen nem rökönyödtem meg, hisz tisztában voltam már vele, hogy ez a sorozat hat részt foglal magába. Az első három már megjelent angolul, a negyedik 2011 áprilisában fog, a többiről a címeiken kívül még nincs info.

Az angol címek sorrendben a következők: Gone (Köddé váltak), Hunger, Lies, Plague, Darkness, Light

Mindazonáltal, hogy az alaptörténet tényleg jó, azért hadd jegyezzem meg, hogy azért nem nagyon van már új a nap alatt.

Elég erős Legyek ura érzése van az embernek, miközben olvas, aztán ott van még egy kis X-Men behatás is, Stephen Kingről már ne is beszéljek (főleg a Langolierek és az Under the Dome című könyveire gondolok, utóbbiban egy város egy kupola alá bezárva találja magát egy szép napon, és bár ez a Gone után jelent meg, az állítják, hogy King már előbb papírra vetette) akire a bányás jeleneteknél többször is erősen gondoltam.

A magyar borító az angol nyomdokaiban lépeget. Az eredeti amerikai (balra) nekem sehogy sem tetszik. Olyan…. semmilyen. A képen Sam és Astrid látható, de egyik sem olyan szimpatikus számomra, mint ahogy én elképzeltem őket. Rendben, hogy a lány stréber, de muszáj volt a modellre azt a baromi csúnya blúzt ráadni? Úgy néz ki, mint egy tehenészlány. Már csak egy szalmakalap kéne a fejére és egy szalmaszál a szájába, hogy azt rágcsálja.

A legtöbb ország vagy az amerikai vagy az angol sémát vette át, a hollandok azonban kissé átalakították a tengerentúli változatot és szerintem sokkal jobb lett, mint az eredeti. Íme: 

Kedvenc karakteremmé egyébként meglepő módon sem Sam, sem Astrid nem lépett elő, ezt a posztot Edilio és Lana töltötte be. Quinnt szinte már az elejétől rühelltem, és nem is kellett "csalódnom" benne. Egyébként ebben is nagyon jó az író: a jellemábrázolásban. Hamar felismerni kinél mi a pálya, merről fúj a szél és hogyan zörög a haraszt...

A magyar kiadásról még annyit, hogy sajnálatos módon tele van elütési és ragozási hibával, ami kissé zavaró még akkor is, ha a történet érdekfeszítő és gyorsan lapozok. Akkor is előfordult, hogy egy-egy sort kétszer is elolvastam, mert elsőre nem volt értelmes a mondat.

A második rész magyar megjelenéséről nem tudok semmi biztosat mondani, a kiadó még nem döntött. Pedig én már várom! Nagyon! 

A könyv amerikai előzetese

És az angol előzetes

Részlet a könyvből:

…A tanár egy perccel korábban még a polgárháborúról beszélt. A következő percben eltűnt.

Egyszerűen köddé vált.

Elpárolgott.

Nyom nélkül, egy pillanat alatt.

Sam Temple a táblát bámulta történelemórán, ami a harmadik órájuk volt aznap, de a gondolatai messze jártak. Gondolatban lent futott a parton, Quinn barátjával. Szörfdeszkájukkal a hónuk alatt szaladtak, kiáltoztak, és készültek az első ugrásra a Csendes-óceán hideg vizébe.

Egy pillanatig azt hitte, hogy csak képzelődött, hogy álmodta az egészet.

Mary Teraffinóhoz fordult, aki a bal oldalán ült. – Te is láttad?

Mary is arra a pontra meredt, ahol az előbb még a tanáruk állt.

– Hé, hová lett Trentlake tanár úr? – kérdezte Quinn Gaither, Sam legjobb, sőt talán egyetlen barátja. Ő épp Sam mögött ült. Szerették az ablak melletti padot, ahonnét néha, ha sikerült jól helyezkedniük, megláthatták a tenger vékony, csillogó csíkját az iskola és a házak között.

– Biztosan elment – mondta Mary, bár ő maga sem hitte el.

Edilio, egy új fiú, akit Sam érdekes jövevénynek tartott, a fejét ingatta. – Nem, srácok. Hopp: eltűnt – ujjaival találóan érzékeltette, mi történhetett.

A gyerekek tanácstalanul nézegettek hol egymásra, hol körbe a teremben, és izgatottan nevetgéltek. Senki sem ijedt meg, senki sem sírt. Az egész inkább viccesnek tűnt.

Kiadja: Egmont Hungary

Könyvtári fogjaim

8 könyvet lehet kölcsönözni a könyvtárból, amit én rendszeresen maximum kihasználok. Elég sokszor előfordul azonban hogy valamelyiket olvasatlanul viszem vissza, mert közben másra fájdult meg a fogam, nem volt rá idm (még a kétszeri újbóli meghosszabbítás ellenére sem) vagy nem volt olyan hangulatom, hogy belekezdjek.

Most éppen ők vannak nálam:

A szív alakú dobozt, azért vettem ki mert Stephen King fia írta és kíváncsi vagyok, mennyire hasonlít a stílusa az apjáéhoz. Eli Wiesel könyve csak úgy bóklászás közben tetszett meg.

A Muszasi könyveken már régóta gondolkodtam, ráaádsul a japán Elfújta a szélnek emlegetik. Az Árvíz indiában XX századi klasszikusnak számít, azért kellett :) Az Elantrist rengetegen dicsérték, de főleg Lobo miatt keltette fel a figyelmem, a Molyon is sokan emlegették. Az Avalont Nima lelkesedése miatt vettem, ki mert neki nagyon tetszett, bár meg kell vallanom amikor élőben megláttam mind az 1076 oldalát padlót fogtam. A London útikönyvet sajnos nem magamnak kölcsönöztem hanem ismerősnek, aki pár szép napot fog eltölteni az Egyesült Királyság fővárosában.

Drukkoljatok, hogy mind elolvassam!

Újra megtalált zenék ...

... amiket nagyon szerettem a 90'es években és a 2000-es évek elején.

Az egyik ilyen Paula Abdul volt.

Ez az egyik kedvenc klippem tőle:



A másik



Kár hogy abbahagyta a zenélést.

Nicholas Sparks: Az utolsó dal

Mint azt már korábban kijelentettem, Nicholas Sparks – Kedvesem című könyve annyira megtetszett és annyira örültem, hogy én mint a notórius romantikus-bestseller-szerző kerülő pozitívan csalódhattam benne, hogy szívesen, minden vonakodás mélkül vettem kezembe legújabb, magyar nyelven megjelent könyvét.

Ezúttal amolyan tini történetet olvashatunk, hisz a főszereplő szerelmespár még „csak” 18 éves. Ronnie és kisöccse Jonah anyjuk határozott fellépésének hála, az egész nyarat édesapjuknál töltik majd. Míg Jonah önfeledten örül a közeledő nyárnak, addig Ronnie a pokolba kívánj az egészet és már az érkezésük pillanatában otthagyja a családját, hogy magányosan fortyoghasson a kis tengerparti városban. Szerencséje van, aznap ugyanis ideiglenes vidámpark vert tanyát a mólón, így el tudja ütni az idejét valamivel. Ekkor több emberrel is ismeretséget köt egyszerre: Will-el, a jóképű röplabdajátékossal, Blaze-zel a kissé darkos beütésű tini lánnyal és annak tűzzsonglőr haverjaival Marcus-szal, Teddy-vel és Lance-szel. Hiába jó emberismerő Ronnie, alaposan megszívja ezeket az új kapcsolatokat, nem is egy kalamajkája lesz belőle. De lehet hogy az egyikből végül szerelem lesz, és az is lehet, hogy végül jobban megismeri apját mint valaha. Ez Ronnie legszebb és legborzasztóbb nyara egyben, mégis örökre a szívébe zárja majd ezeket a hónapokat és sosem  fog felejteni.

Elég jól indult be a könyv, a közepe felé azonban mégis kicsit leült a történet. Nem tartott ez sokáig, és újra beindult a gépezet, akkora pedig már folyton ott lógott a levegőben, hogy hamarosan bekövetkezik a „világ összedőlése”, és amint ez megtörtént könnyekben törtem ki én is. Sírós vagyok na! De ezt már elkotyogtam párszor, úgyhogy nem szolgáltam túl nagy hírrel.

Ronnie szimpatikus volt nekem a maga makacs és hajthatatlan módján. Steve, az apjuk pedig eleinte olyan tutyi-mutyinak olyan semmilyennek tűnt, de aztán nagyobb betekintést engedett a könyv az ő lelkivilágába is, és innentől kezdve más szemmel néztem rá.

A Kedvesemmel ellentétben ebben a könyvben 4 szemszögből ismerjük meg a történetet, de egyik sem egyes szám első személyben mesél. Ronnie, Steve, Will és Marcus a mi kalaúzaink. Tetszett az állandó szemszög váltás, így jobban megismerhettem a főszereplőket mozgató miérteket.

Ebben a történetben is jelen van a hit, a szerelem és az egyház, és úgy tűnik a leveleket is nagyon szereti az író. Na meg persze az olvasó könnyei.

Ami külön nagyon tetszett még nekem, az hogy a General Press ennek a könyvnek nem színezte be a lapok oldalát, hanem meghagyta egyszerű fehérnek. Nekem így sokkal jobban tetszik.

A borítón a filmadaptáció plakátja látható, amelyben Miley Cyrus (alias Hannah Montana) játssza Ronniet. Eddig nem hallottam túl sok jót e filmben alakított színészi játékáról, de ha tehetem akkor magam is megbizonyosodom majd róla.

Kiadja: General Press

Twilight jövőkép

Ha Bella úgy döntene, hogy ember marad és Edwarddal együtt öregszenek meg, akkor valószínűleg ez lenne a végeredménye:

Nagyon jó Photoshop munka. Forrás: http://www.worth1000.com/entries/532496/out-of-sink

Nagyon jó könyvelőzetes

Manapság már a könyveknek is "kell" egy előzetes, hogy felcsigázzák az lvasók fantáziáját.

Nem tudom eldönteni, hogy ez jó-e avagy rossz, merthát ez olyan mintha az olvasónak nem lenne képzelőereje.

De értem én a másik oldalát is, hiszen sok a versenytárs, gyorsan döntenek a vásárlók és már nem költenek annyit könyvekre. Kell a figyelemfelkeltés.

Vannak alibi előzetesek, amikor bevágják  aborítót, beszúrnak pár hangzatos mondatot és jelzőt, majd egy hang bemondja a címet. Ezeket nem szeretem, akkor már el se készült volna.

De vannak olyanok is, amelyek szinvonalasak és tényleg megragadják a fantázit, vagy megfognak egy olyan hangulattal, ami tetszik és feltételezem, hogy a könyvtől is ezt fogom kapni....

Szerintem ez az előzetes nagyon jó lett. Az egyik kedvencem:



Még nem olvastam, de ezek után érdekel.

Starbucks a Tiltott városban

Igen, jól olvassátok a kínai tiltott városban.

Először nem is akartam hinni a szememnek, amikor egy könyvet olvasva a főhős megjegyezte hogy a Tiltott városban lát valakit Starbucksos pohárral mászkálni a kezében. Utánaolvastam.

És nem viccelt.

Nem is tudom. Engem ez kissé megdöbbentett. Ez olyan mintha egy piramis alagsorában is nyitnának egyet.
És ha már elkezdődött ez a módi, akkor mi lesz a következő? McDonalds a Colloseum aljában, ahol régen gladiátorok küzdöttek és vértől volt piros a homok, most majd ketchuppel teszik ugyanezt?
Szerintem nem odavaló, nem ott a helye.

Így gondolták ezt a kínaiak is, mert felháborodott levelek özöne lepte el a Starbucks levelesládáját, de főleg internetes körökben csaptak magasra a hullámok. 500 000 aláírást gyűjtöttek a bolt ellen, mondván ez a kínai kultúra két lábbal való tiprása. (Most nem mennék bele, hogy amióta kommunizmus uralkodik ott, azóta mennyi mindent tiportak ott két lábbal...)

Ennek hatására először levették a céges logokat, hogy ne legyen zavaró. De a tiltakozás tovább tartott, így 7 évnyi működés után bezárták.

Ha jól tudom nyilt egy másik cég, másik kávésboltja helyette. Nekem az sem tetszene.

Jó helyen van itthon is a Westend City Centerben. Odavaló, ott a helye.

Here comes the sun és A lány csókra vár

Örök Beatles klasszikus

Hallottam már pár feldolgozást amik "elmentek", de Colbie Caillat-é nagyon tetszik.



A másik pedig a Kis hableány egyik ismert betétdala - A lány csókra vár című szám feldolgozása, szintén tőle. Ez is tetszik :)

Azt rebesgetik...

... hogy Ian Somerhalder, a Vámpírnaplók Damonje fogja játszani Kyle O'Shea-t a Burok című regényből. Kyle volt az a testvér, aki folyamatosan szemmeltartotta Melaniet és Vándort és azon mesterkedett hogy megölhesse a lányt. Úgy látszik a gonosz(abb) szerepek állnak jól neki. 

Bár az imdb még nem ír semmit erről, egy másik szereplőre azért utalnak, igaz csak pletyka szinten, ez pedig Kyle testvére Ian O'Shea, aki jószívű és gondoskodó. A színész aki lehetséges hogy játszani fogja Erik Fellows. Nem ismerem, bár állítólag egyszer játszott a CS New Yorkban, de 24 epizód erejéig feltűnt Amerika egyik leghíresebb és legközkedveltebb szappan-operájában a The Days of Our Lives-ban (Ármány és szenvedély volt a magyar cím, de itthon nem élt meg sok adást) ami már 1965!!!! óta van folyamatosan műsoron. Ej, a Barátok közt még igencsak gyerekcipőben jár! 

Hát azt meg kell hagyni hogy legalább hasonlítanak egymásra. Legalábbis ezen a két képen. 


A filmről még egyébként annyit, hogy 2011-re ígérik és Andrew Niccol rendezi, akinek a Gattaca-t is köszönhetjük. (Emlékszünk még rá? Uma Thurman-nel és Ethan Hawke-val? Örök darab.) Szintén az imdb-n az áll, hogy pre-production, vagyis az előkészületek már folyamatban vannak. Általában ez azt jelenti, hogy a rendező már megvan, a forgatókönyv is megegyezett mindenki mindenkivel és jönnek lassan a szereplőválogatások. Remélem most már tényleg nem kell sokat várni. 

Igen! Igen! IGEN!

Új Bartimaues könyv a láthatáron!

Jonathan Stroud mégsem csomagolta el Bartimaeus szerepét a padlásra. Bartimaeus az, aki sokat beszél, szeret "bemutogatni" és imádja a hatásos be- és kilépőket. Okos és jó szíve is van, amit ha lehet inkább titkolna, mert még romlana az ázsiója.

Itthon nem lett olyan nagy siker, amit nem igazán értek. Hisz átlagban jó értékeléseket kapott, és nagyon sokan megszerették a főszereplőt is.

Az Egyesült Királyságban 2010 októberében fog megjelenni - Ring of Solomon címmel és már borítója is van!

Magyar megjelenésről még nem tudok mit mondani.

A fülszöveg:

"Bartimaeus, everyone's favorite (wise-cracking) djinni, is back in book four of this best-selling series. As alluded to in the footnotes throughout the series, Bartimaeus has served hundreds of magicians during his 5,010 year career. Now, for the first time, fans will go back in time with the djinni, to Jerusalem and the court of King Solomon in 950s BC. Only in this adventure, it seems the great Bartimaeus has finally met his match. He'll have to contend with an unpleasant master and his sinister servant, and runs into just a "spot" of trouble with King Solomon's magic ring..."

MEGÉRKEZETT!

Első rendelésem a Book Depository oldalról!!!

És ma megérkezett ez itt:

(Fontos megjegyzésem van még a borító alatt!)

A Perfect Chemistry-t egyszerűen imádtam Simone Elkelestől. Azt mondják ez a könyve is nagyon jó!

Előrendeltem továbbá Suzanne Collins - Mockingjay című könyvét is, ami az Éhezők viadalának a harmadik része. :)

Várom már azt is!

Egyébként a Book Depositorynak két oldala is van:
http://www.bookdepository.com/
http://www.bookdepository.co.uk/

Fiúk, Lányok!

Mások az árak!

A Mockinjay-t a .com végződésű oldalról 25% kedvezménnyel rendelhettem meg, míg ugyanazzal a borítóval ellátott könyvet a co.uk oldaról teljes áron lehetett csak megrendelni!

Tehát érdemes rendelés előtt mindkét oldalt megnézni, mert jócskán lehet spórolni a szemfülességgel!