2. nap Kanadában

2. Nap

A kölcsön autó

Másnap reggel meglepően korán ébredtünk (meglepő ahhoz képest, hogy milyen fáradtak voltunk az este). Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy még előző este elhozták nekünk a kölcsön autót is. Elnézést kértek, hogy kicsit régi, kicsit kopott és vannak hibái (erre még visszatérek többször is), de nekünk tökéletes volt. Réka elvitt minket kocsival hogy megmutassa a környéket és a várost, ahol élnek. Nos, a kis város valójában hatalmas nagy. A belvárosi részen találhatók amolyan igazi városi épületek, de túlnyomó részt családi házakból áll az egész. Egy hatalmas nagy tó is van a városközpontban, aminek csak partján sétálgattunk, de rengeteg strandoló és hajó volt. Fura látványnak hatott: városban, tóparton strandolnak (rendes homokos parton), tiszta a víz és rengeteg a fa! Ide sajnos elmulasztottam elvinni magammal a fényképezőgépet, úgyhogy erről sajnos nem tudok képeket mutatni. Megebédeltünk, majd megmutatta nekünk a környékbeli bevásárló lehetőségeket. Miután visszaértünk, párommal kettecskén sétálni mentünk, hogy megnézzük a környéket. Barátaink egy újabb építésű részen élnek, a város szélén. Itt azért magasabb az életszínvonal. 

Gyönyörűek a házak és a kertek. Réka elmondta nekünk, hogy ezen a környéken tilos kerítést húzni a házak köré, mert rontaná az összképet. Betörőktől azonban nem kell tartaniuk, mert az nem miden napos dolog Kanadában. Nyitott minden kert, sokszor még a garázsajtót is nyitva felejtik. Kérdésemre, hogy nem zavarja-e a szomszédokat ha fényképezünk azt válaszolta, hogy nyugodtan itt nem szólnak érte. 

Kis házat nem nagyon láttunk, és nem volt ritka a 3 beállásos garázs sem. A minimum mindenhol a 2 állásos. Mint megtudtuk itt tényleg létszükséglet az autó. Nincsenek helyi buszjáratok. Amik vannak nagyon ritkán járnak, és sok vonathálózatuk sincsen. Így mindenki autóval jár mindenhova, bevásárolni, dolgozni, szórakozni... Még egy kis megjegyzés a garázsokról. Nagyon kevés olyan házat láttunk, ahol tényleg az autó tárolására használták volna. A legtöbb helyen raktárnak használják és a bekötőúton parkolnak az autókkal. Kérdésere, hogy akkor miért hívják ezek után garázsnak, nem jött válasz :)

A kertet mindenhol rendben tartják, és szelektíven gyűjtik a hulladékot. A házak itt is (akárcsak Amerikában) könnyű szerkezetesek. Nagyon gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy valaki téglából építkezzen. Meg aztán gyorsabb is az építése és egyszerűbb a bontás, átépítés. Volt egy telek, ahol szinte csak szép sudár fenyők voltak a kertben. Gyönyörű volt. Így séta közben jöttünk rá arra is, hogy rengeteg a környéken a fekete mókus. Ott szaladgálnak mindenütt, a kertekben, az utakon és a fákon. 

Este aztán, megbeszéltük házigazdáinkkal, hogy milyen terveink is vannak az ott tartózkodás alatt, és melyekre tudnak elkísérni bennünket. Majd együtt elmentünk vacsorázni egy másik közeli tó partjára. Ez a tó még a városinál is hatalmasabb volt. Egyáltalán nem volt látható a túlpartja. Ránézésre akár tengernek is mondhattam volna. Pont akkor értünk oda, amikor lemenőben volt a nap. Gyönyörű volt. Vacsora közben párom "rágyújtott" az elektromos cigijére. Direkt azért kapta születésnapjára, hogy a hosszú repülőút ne legyen túl kényelmetlen számára. Meg aztán azt is hallottuk, hogy Kanadában nagyon kevés dohányzó hely akad. Jön a pincérlány és kedvesen szól, hogy ez nem dohányzó hely. Elmagyaráztuk neki, hogy ez elektromos cigaretta és nem bocsát kis füstöt magából. Erre elkerekedett a szeme és kérte hadd nézze meg. Egyből hívta a főnököt, hogy nézze csak mi van itt az európaiaknál. Neki is kéne egy mert rengeteget dohányzik, és sajnos nem tud róla, hogy ott lehetne kapni ilyet. Miután kicsodálkozták magukat, megkaptuk a vacsoránkat is. Majd mentünk vissza "haza" pihenni, másnap Torontó következett. 

Folyt köv.