Maggie Stiefvater: Lament

Ezen értékelésem még 2009 nyaráról származik, a közeledő magyar megjelenés okán került elő most gépem rejtett zugaiból :) Ha minden jól megy, akkor Könyvhéten jelenik meg. Hajrá!

Az írónő első könyve, amivel rögtön belopta magát az olvasók szívébe.

Először is tündérekről szól. Ami nagy divat lett mostanában Amerikában (ők is a vámpírok versenytársai lettek, csak úgy mint az angyalok).

Deirdre tehetséges hárfaművész aki a zene világában él. Legjobb barátja James is tehetséges, ő skót dudán játszik. A történet egy versennyel kezdődik, ahol főhősnőnk a szokásos forgatókönyvnek megfelelően kidobja a taccsot, mert nála ez már csak így működik fellépések előtt. Élete legkellemetlenebb pillanatában ismerkedik meg Luke-kal, aki úgy tűnik egyenesen a lány előző esti álmából lépett elő. A fiú pedig úgy tűnik, hogy mindent tud a lányról. Felkéri hogy zenéljenek együtt, majd a versenyen is együtt lépnek fel. A lány zenei tehetsége azonban nem csak a nézőtéren ülőket varázsolja el. És van, aki mindent megtenne, hogy varázsa hamuba porladjon vele együtt. Vajon mi köze ehhez Lukenak és miért van ott mindenütt ahova a lány megy?

Deridre egyszerre akarja tudni és visszautasítani a válaszokat. Beleszeretett a fiúba és néha már úgy tűnik a fiú sem tud neki ellenállni. De ki lesz vajon a nyertes a Deirdra életéért dúló csatában? Valaki mindenféleképpen nyerni fog, míg mások akár az életüket is áldozhatják érte.

Komolyan mondom felüdülés volt ezt a könyvet olvasni a Wicked Lovely után, ami kissé hasonlít erre a könyvre, de ez sokkal sokkal jobb és izgalmasabb. Mindig van benne valami meglepetés, valami csavar. Valami új. Jó, nem azt mondom a klisék és a „bevált” fordulatok is megtalálhatóak benne, de a történet folyása és az írói stílus könnyen feledteti mindezt. A végén már azt hittem, hogy valamilyen tömeg klisés megoldás lesz, de nem. Szépen meglepődtem, mert egyáltalán nem ilyenre gondoltam. Anélkül, hogy lelőném a poént: a főhősnő használja a fejét és nem a „szeretet mindent legyőz” és más hasonló nyálas dolgokkal fejeződik be. Bár azt is meg kell mondanom, hogy az abszolút végén kicsit elszomorodtam, mert látszólag nem teljes az öröm. De majd meglátjuk a második részt. Már kíváncsian várom a folytatást, el fogom majd azt is olvasni mindenképpen. A könyv felétől már a fekvési időt folyamatosan nyújtottam, mert annyira vártam mi fog még történni.

Kedvenc főhősöm James a lány legjobb barátja, bár Luke is igen megnyerő és kedvelni való. Deirdre eléggé irracionálisan viselkedik néha és annyira elvakítja a szerelem, hogy képtelen tiszta fejjel gondolkodni. Ez nem mindig tetszett benne, de azért kedves gondolatai vannak és igen erős egyéniségű lány. A történetet nem ő meséli el, de az ő szemszögén keresztül követjük végig az egészet.

Tiniknek és felnőtteknek is ajánlom, azoknak, akik szeretik az izgalmas könyveket és a mindent elsöprő, veszélyekkel járó szerelmes történeteket. Ha pedig valaki tündér rajongó, akkor meg egyenesen kötelező :)

Ja! És kipróbáltam úgy olvasni a könyvet, hogy közben kelta népzenét hallgattam, hárfával, furulyával, hegedűvel és miegymás.

Egy példa. (Celtic Woman rulez!)

Azt pedig már sokan tudjuk, hogy maga Maggie is több hangszeren játszik, többek közt skót dudán is, így nem csoda, hogy olyan érzékletesen tudja leírni a hangszerek hangját és azok hatását. 

Az amerikai borítóról a személyes véleményem (fent):

Szépek rajta a lóherék, de ez minden. Semmitmondó, amolyan átlagos. Szerintem egyáltalán nem kelti fel a figyelmet, hogy a vásárló elolvassa a hátoldalát.

A másik amerikai verziótól (balra) meg egész egyszerűen kiver a víz. Olyan a lány arca, mint egy horror képregényből lépett volna elő.

Az angol piros hátteres fehér galambos már sokkal jobb (jobbra) :)

Nekem a Shivernél is jobban tetszett! pedig én ki nem állhatom a tündéreket, de tényleg. :D

Még annyit, ha valaki esetleg unalmasnak találná a hárfát (mint én annak idején), akkor ezt feltétlen hallgassa meg és tutira megváltozik a véleménye! Az eredeti dalt is szeretem, de hárfán egyszerűen fantasztikus! :D