Pi élete - a film

A Burok mellett van egy másik adaptáció is, amit nagyon várok már. :)

Yann Martel - Pi élete című könyvét még 2008-ban olvastam, és azóta is töretlen lelkesedéssel gondolok vissza rá, ezért nem csoda, hogy amint a filmkészítés híre felröppent nagy lendülettel ugrottam bele a várakozás időszakába. 

Kép forrása: www.lifeofpimovie.com

Amikor ráadásul megtudtam, hogy a fantasztikusan tehetséges Ang Lee fogja rendezni a filmet, csak még türelmetlenebb lettem. Nem könnyítették meg a várakozást mi tagadás. Sokáig még azt sem lehetett tudni, hogy mikor kezdik a forgatást, ebből kifolyólag el is lehetett felejteni, hogy a bemutatónak az időpontját megjósolják.

Aztán egyszer csak tavaly megjelent egy kép a neten, amin Ang Lee látható munka közben és ami alá azt írták, hogy a Pi élete forgatásán készült. Na végre! Legalább végre elindult valami. 

Az Imdb-n időnként ránéztem hogyan is állnak vele, így amikor megjelent a rendező adatlapján a film címe melett a post-production kiegészítés, akkor már "csak" az előzetesre kellett várnom. És várnom. És várnom...

Mígnem bemutatásra került a Prometheus című film. Előtte ugyanis az amerikai mozikban bemutattak egy icinyke picinyke jelenetet a filmből. Ami éppen arra volt elég, hogy elhúzzák  a mézesmadzagot az ember orra előtt. Egy szóval még mindig várok :)

Legalább honlap már van! :)

De plakát még nincs. :(

Viszont legalább az amerikai bemutató idejét kitűzték (november 21.) :)

De a magyar bemutató idejéről még nincs hír :(

Itt a szösszenet. Ennek alapján és a honlap képeit elnézve színekben gazdag, fantasztikus operatőri munka várható :))

És akkor itt is van még az én 2008-as recenzióm, amely eredetileg a Könyvmolyok blogon jelent meg. 

Elég nehéz most szavakat találnom. Több hónapja már hogy olyan kiváltságban volt részem, hogy egy könyv elolvasása után még hosszasan gondolkodjak és merengjek rajta. Éjjel fennmaradtam, hogy végigolvassam, és miután befejeztem - bár testem fáradt volt - agyam lázasan dolgozott és nem jött szememre álom, mert ezen a történeten töprengtem.

A könyv utólagosan elbeszélt történet, melyet maga a főhős mesél el egy írónak, sok évvel élete legizgalmasabb és legszörnyűbb kalandja után.

A tinédzserkorú Pí - becsületes polgári nevén Piscine Molitor Patel – egy indiai állatkertben él, édesanyjával, édesapjával és bátyjával. Pí nagyon szereti az állatokat és az állatkerti játékok, barangolások közben nagyon sok mindent meg is tanul róluk és viselkedésükről. De nem csak az állatokról szeretne minél többet megtudni, hanem Istenről is. Születésénél fogva hindu, de meglátja a szépséget a keresztény és a muszlim vallásban is. Elragadtatásában odáig jut el, hogy egyszerre gyakorolja mind a három vallást, melyet környezete értetlenséggel fogad.

Az idilli élet azonban nem marad sokáig az övék, a politikai és gazdasági körülmények miatt kénytelenek eladni az állatkertet és az állatokat, sőt az országot is készek maguk mögött hagyni a jobb élet reményében. A kiválasztott uticél Kanada, a szállító hajó, amely átviszi őket az óceánon japán, a matrózok kínaiak és tajvaniak, a család pedig indiai. Ennek betetőzése képen pedig egy egész állatsereg helyezkedik el a raktérben, arra várva, hogy új otthonukban, Amerikában végre partra szálljanak. .


Egy éjjel a hajó elsüllyed és Pí az egyetlen ember, aki megmenekül. Ennek ellenére nincs egyedül. Mentőcsónakját megosztja egy sérült zebrával, egy hiénával, egy orángutánnal és egy bengáli tigrissel. A képlet látszólag egyszerű: mindannyian halálra vannak ítélve, hisz ki lenne erősebb egy tigrisnél. Végül csak ketten maradnak a csónakban: Pí és a tigris. Kölcsönösen egymásra vannak utalva, a tigris az élelem és az ivóvíz, Pí pedig a társaság miatt, mert érzi, hogy egyedül megőrülne. De amennyire segít neki a tigris jelenléte, legalább annyira félelemmel is tölti el. Mind a csónakban, mind a tengerben a halál leselkedik rá, egy esélye marad a túlélésre, ha a tigris megérti, hogy ő, Pí Patel a főnök.


227 nap. Ennyi ideig tart a viszontagságuk hőségben, hidegben, szárazságban, viharban, szomjúságban, éhezésben. Végül, ahogy azt tudjuk már az elejétől fogva Pí megmenekül, és Mexikóban partot ér. De a történetnek még nincs vége, és ha eddig azt hittük már mindent tudunk, már mindent értünk, akkor kapjuk a legnagyobb hidegzuhanyt és fordul meg a világ.


Az író Booker díjat kapott ezért a műért. A történet elején csodálkozunk és nem értjük, hogy kaphatott ez a könyv egy ilyen rangos elismerést, hisz a történet szép és kedves, sokszor meg is nevettet, de kevés ahhoz, hogy különleges legyen. Ám a végén mindent megértünk és már nem kételkedünk, sőt helyeslően bólogatunk a zsűri döntésén.


Tanulságos mese a hitről, az ösztönökről, a kitartásról és mindarról, ami emberré tesz bennünket.


Külön elismerésem a roppantul igényes magyar kiadásnak! Keményfedelű, vastagpapírú, színes festményekkel illusztrált könyv kerül a kezünkbe.
Az Európa Könyvkiadó adta ki. Köszönöm nekik.

Eredeti cím: Life of Pi

Bejegyzés: 2008. április 23.