Courtney Allison Moulton - Angelfire

Egy régóta közlésre váró bejegyzést találtam a vázlatok között.
A benne foglaltakkal a mai napig egyetértek, ezért úgy döntöttem, megosztom veletek. :)

Volt időszak, amikor sokan áhítoztak ezután a könyv után, sok fórumon szembejött velem a borítója és a csillogó szempárok, akik megszerezték maguknak végre.
Gondoltam, ennek alapja is lehet, ezért egy idő után beadtam a derekam és elolvastam.

Tévedtem...

Először is lássuk a történetet: 

A hamarosan tizenhetedik életévét betöltő Ellienek majdnem minden este rémálmai vannak. A gyógyszerek és a pszicho doki nem segítenek, az állandóan veszekedő szülei ellenben az őrületbe kergetik. Ráadásul egy ismeretlen jóképű fiú is feltűnik az életében, aki nagyon úgy néz ki ismeri őt valahonnan. Willként mutatkozik be és azt állítja, hogy már találkoztak. Születésnapjának estéjén újabb családi csetepaté a jussa ezért kimegy sétálni. Ezúttal nem csupán Willel találkozik (megint) hanem egy ijesztő nagyon is valóságos szörnnyel is. Will érintésére egy csapásra lángoló kardok jelennek meg a kezében és valahogy ösztönösen tudja mit kell tennie. Szúrás, vágás, döfés és máris megölte a hatalmas kutyaszerű valamit. Annyira kimerül mind testileg mind lelkileg, hogy ájultan esik össze. Reggel persze azt hiszi hogy újabb rémálom volt az egész. Másnap Will megpróbálja értésére adni, hogy ő nem egyszerű hétköznapi tinédzser, hanem egy nagyon ősi lélek, aki újra és újra reinkarnálódik, hogy aztán tizenhét éves korában igazi démonvadásszá „ébredjen”. Továbbá azt is közli vele, hogy rémálmai nem csupán álmok, hanem emlékek korábbi életeiből, ő pedig azért van, hogy őt védelmezze mindenáron. A lány persze nem hisz el ebből semmit, és konkrétan megkérdi tőle, hogy mit szív. Lassacskán azonban kénytelen belátni, hogy amit annyira kerülni akar mégiscsak valóság, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az újabb és újabb támadások ellene. Lassacskán újra emlékezni kezd, de ahogy Will mondja még sosem telt el ilyen sok idő két újjászületése között, ezért megy lassan neki. Annyit azonban már tud, hogy az égiek küldték őt, hogy megvédje az embereket a lélek- és testzabáló démonoktól. Közben pedig tudomásukra jut, hogy az ellenség vezére Bastian sokkal jobb tervvel állt elő, mint a puszta megöletése a lánynak, ezúttal olyan valamit keresnek, ami a lány lelkét fogja elpusztítani, így nem lesz képes generációról generációra öldökölni őket.

Nos, az eleje nagy zagyvaság. Állandó képváltás van: az egyik pillanatban a harcos Ellie a másikban a nyafogó tizenéves, aztán megint az évezredes bölcsességgel bíró Ellie majd megint a nyegle tizenéves. Komolyan néha a hajam téptem tőle. Will nagyon szimpatikus de ugyanakkor roppant távolságtartó is az elején. Azt akarja, hogy Ellie magától emlékezzen a válaszokra, és ne neki kelljen elmondania őket. A lány apja egy idegbeteg ősbunkó az anyja pedig alapból jó fej, de amúgy elég akaratgyengének tűnik. A barátai jó fejek, különösen legjobb barátnője Kate, de túl sokat beszél olykor a csaj.

Írói stílusra semmi különös, a párbeszédekkel viszont elégedett voltam, fiatalos és olykor humoros. De a küzdő jelenetek… jesszus. Azokat át kellett sokszor ugranom mert unalmasak  voltak. Általában ugyanaz történik

1. támad a démon
2. Ellie lefagy
3. Will a védelmére kell
4. Will megsérül
5. Ellie ettől észhez tér és kaszabol egy kicsit a démonon
6. Amikor a démon megsérül Ellie a fiúhoz szalad
7. Amíg azt vizsgálja magánál van-e, hátulról elkapja a démon
8. Ez a pont olykor változik: vagy a fiú szedi össze magát vagy a lány és végül legyőzik az ellenséget.

Nem sok fantázia küzdésügyileg. A harmadik alkalommal már kifejezetten idegesítő volt. Ez az állandó "Normális tinédzser akarok lenni!" hiszti pedig szintén az agyamra ment. Ha annyira kezd önmagára ébredni, akkor nagyon valószínűtlen, hogy ennyire ne lenne tartása (főleg ha azt vesszük alapul, hogy ki is ő valójában)
.

Úgy a könyv 70%-nál kezdenek beindulni a dolgok, akkor már tudni akartam a végét is. Itt mintha belelendült volna az írásba is az írónő, mert egyre gyorsabban történtek az események is. A végére kiderült, hogy Ellie nem más SPOILER! mint maga Gabriel arkangyal, ami azért jócskán dobott a végén, meg az is hogy Will végül szerelemet vallott és ugyanazzal a mozdulattal közölte is vele, hogy nem ér többet hozzá „úgy”, de sajnos keserű szájíz maradt bennem az egésznek a bevezetőjéből.

Rosszul felépített legenda, hiányos magyarázatok, idegesítő főszereplő és sok ellentmondás, számomra ez maradt meg az egészből.